Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Antall József: Lumniczer Sándor és a pesti orvosi iskola

LUMNICZER SÁNDOR ÉS A PESTI ORVOSI ISKOLA* írta: ANTALL JÓZSEF (Budapest) A

magyar szabadságharc százhúsz éves évfordulója jó alkalom arra, hogy megemlékezzünk orvos-hőseiről. Ezek közé tartozik Lumniczer Sándor, a magyar sebészet, sőt a magyar egészségügy történetének egyik kiemelkedő alakja. Életútja összeforrott a nemzeti és társadalmi átalakulás lázában égő Magyarország diadalaival és kudarcaival, csalfa reményeivel és egyezkedő kompromiszszumaival. Egyike volt annak a nagy magyar orvosnemzedéknek, amelyhez Balassa, Markusovszky, Semmelweis, Korányi Frigyes és még annyi nagy egyéniség tartozott [1], Kortársa volt a legnagyobbaknak, részese és tevékeny munkása a tegnap modern orvostudományának, amely nélkül a ma orvostudománya legföljebb a holnapé lehetne. EGY ORVOSDINASZTIA SZÜLETÉSE A Sopron vármegyei Kapuváron látta meg a napvilágot 1821. március 29-én, és Budapesten hunyt el tüdővészben 1892. január 30-án Lumniczer Sándor [2]. A családi múlt, a környezet, az apák és nagyapák akaratlan befolyása könnyen teszi vonzóvá saját hivatásukat az utódok előtt. Nem válunk a hindu kasztrendszer méltatóivá, ha megidézzük a magyar orvostudomány történetének néhány „dinasztiává" terebélyesedett familíáját: a Stáhly-, a Lenhossék-, a Jendrassik-, a Verebély-, — tovább ne is soroljuk — és a Lumniczer-családot, Ha az öröklött tehetség, a korán kialakuló hivatástudat, az ellesett mesterfogások teszik az elődökhöz méltókká az utódokat, az csak hasznára válik a köznek. Nem így, ha a képzelt tehetség, hamis predestináció nevében, az apák és nagyapák ürügyén emelnek gátat meghígult agyvelők a feltörő tehetségeknek. Találunk erre orvosi és politikai példát egyaránt ... Lumniczer Sándor nagyatyja, Lumnitzer István (még így írta a nevét) Selmecbányán született 1747-ben. Nagyszombaton végezte orvosi tanulmányait, ahol 1777-ben orvosdoktorrá avatták. Előtte csak öt évfolyam hagyta el az orvosi kart (egy-egy felavatott évfolyam létszáma 1772—1776 között: 3, 4, 5, 2, 12 fő) [3], * A szerző Lumniczer-dolgozatának kivonata megjelent a Természettudományi Közlöny 1967/1. számában.