Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)
Adattár - A Nemzetközi Orvostörténeti Társaság XX. kongresszusa Nyugat-Berlinben, 1966. augusztus 22-27-ig (Duka Z. Norbert)
ADATTÁR A Nemzetközi Orvostörténeti Társaság XX. kongresszusa Nyugat-Berlinben, 1966. augusztus 22—27-éig Berlint még 1940-ben bízta meg a Társaság a kongresszus megrendezésével. Ez a gyűlés a háborús események következtében elmaradt és így most, az 19(i6-os évre jelölték ki Nyugat-Berlint a kongresszus színhelyéül. A hely megválasztása nem bizonyult a legszerencsésebbnek, bár az egykori berlini egyetemnek nagy orvosi múltja volt (Virchow, Koch, Behring), de jelenleg a Humboldt Egyetem Kelet-Berlinben van és Nyugat-Berlinben csak nem egészen 20 év óta működik az ún. Szabad Egyetem. A több, mint 3000, 31 államból jelentkezett résztvevőből csak kb. 200 volt jelen, 27 államból. A Német Demokratikus Köztársaságból senki sem vett részt és többek között Magyarországról sem jött el senki. Csehszlovákiát kivéve, ahonnan mind az 5 bejelentett résztvevő beérkezett, általában alulmaradt a jelentkezők száma a ténylegesen megjelenteknek, így a Szovjetunióból 11 helyett ketten, Romániából 12 helyett hárman, Lengyelországból 2 helyett csak 1, Jugoszláviából 4 helyett ketten jelentek meg. Bulgáriából a bejelentett delegátus részt vett. Remélhetőleg az előzetes összefoglalásban ismertetett, de a kongresszuson el nem hangzott előadások a kiadandó évkönyvben fognak napvilágot látni, így a 4 magyarországi előadás is : Palla Ákos : Hamisítások az orvostörténetben (az első ismert női gyógyszerésznek állítólagos névtáblája), Bugyi B, : Egy elfelejtett német tudós: C. C. Haberle, a pesti orvosegyetem botanikai tanára, Oláh A. : Az ismeretlen csillag, Jókai Mór műveinek orvostörténeti jelentősége, Szállási Árpád : Magyarországi orvostanhallgatók és orvosok az olasz egyetemeken a múlt századokban. Az előadásokat több csoportba osztották be: régi orvostan, Németország és a külföld orvosi kapcsolatai, orvostan és művészet, szabad témák. Néhány előadás az orvostudomány és filozófia viszonyával, fogászattörténettel és állatorvostan-történettel foglalkozott. A régi orvostan problémáival foglalkozó beszámolók nagy része igen speciális részletkérdéseket boncolt és feltűnő volt az orvostörténet és nyelvészet gyakori kapcsolása, aminek szükségét újabban a német szakirodalomban gyak-