Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Adattár - A pesti görögök temetkezése (Füves Ödön)

egyházközség megalakulásáig a pesti szerb egyházközséghez tartoztak, a Szerb utcai szent György templomba jártak, ahol szerb papok miséztek nekik. Utolsó útjukra is a szerb lelkipásztoruk kísérte. Az egyszerűbb görögöket a Váci út és Lehel út között fekvő kőfallal körülvett egykori köztemető egyik részét képező szerb, ún. illyr temetőben temették el, a tehetősebbeket pedig a templom kertjében helyezték örök nyugalomra. 13 görög nyelvű sírfelirat még ma is található a templom körül. A Helytartótanács 1790. június 22-én engedélyt adott a görögöknek, hogy külön templomot építsenek, ahol görög nyelven folyik a liturgia. Az ezután következő néhány évben a görögök részéről törekvés indult meg a szerbektől való teljes függetlenség kivívására. Többek között felmerült a külön temetkezés kérdése is. A görögök ugyanis csakhamar azzal a kéréssel fordultak a Helytartótanácshoz, hogy a köztemetőben az illyr temető szomszédságában külön területet kapjanak a görög halottak számára. A kancellária ezt a kérésüket 1792. V. 22-én 1998 sz. alatt elutasította , mert egyrészt a templomépítés miatt a görögök már úgyis sok kiadást vállaltak magukra, másrészt legalább haló poraikban béküljenek meg hittestvéreikkel. A görögök tehát továbbra is a szerb temetőben temetkeztek az ott kialakult sorrendben, nem elkülönítve a szerbektől és bármennyire is ellenkeztek, mégis ki kellett fizetniök halottanként a 2 Ft-os taxát. Ugyanekkor megszűnt a görögöknek a szerb templom körüli temetkezése, mert 1791-ben elkezdődött a Dunaparton az új görög templom építése, amely körül már az 1800 évi felszentelés előtt megindult a kripták létesítése. Amikor ez Pest város magisztrátusának tudomására jutott, az 1800 I. 18-án a leghatározottabban megtiltotta a templom körüli temetkezést, mert az egyrészt rendeletellenes, másrészt pedig a szerbektől való újabb elkülönülést vonja maga után, ami az 1792. évi fentebb említett legfelsőbb rendelet szellemének is ellentmondana. A görögök ebbe nem tudtak belenyugodni és 1800. IV. 14-én kérvényt írtak a görög származású Dioniszosz Popovics budai szerb püspökhöz. Fő érvük az volt, hogy ha a szerbeknek joguk van a templomuk körül temetkezni, akkor őket is megilleti ugyanez a jog. A püspök május 28-i levelében javasolta a görögök kérésének teljesítését. Levelének b evezetésében felsorolta a görögkeletiek temetkezésére vonatkozó rendeleteket. Mária Terézia egészségügyi okok miatt megtiltotta nekik a nyílt koporsóval való temetést és az ezzel járó halottcsókolgatást, valamint a templom körüli kripták létesítését. Minthogy e tilalom miatt a szerbek 1777ben Versecen és Újvidéken nyíltan fellázadtak, a Helytartótanács ezt a rendeletet visszavonta 1778. III. 30-án, s csak abban az esetben tiltotta meg a szokott módon történő temetést, ha a halott ragályos betegségben halt meg vagy a holttest nagyon puffadt volt és rothadt szagot árasztott. A királynő 1778-ban és 1779-ben rendeletileg újból megtiltotta, hogy a templomok körül kriptákat építsenek. Az 1790. IV. 20-i 13028 sz. helytartótanácsi rendelet viszont újból megengedte a kripták létesítését bizonyos egészségügyi követelmények szemmeltartása mellett, pl., hogy a kripták ajtaja kifelé nézzen s hogy az egyes kripták egy-