Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Szállási Árpád: Az orvos alakja a magyar szépirodalomban I. rész

erényeivel és fogyatékosságaival, ez utóbbi a valószínűtlenségre vonatkozna, de ne legyünk szigorúak. Jókai a csatáknak, farkaskalandoknak mesteri megjelenítője, nemkülönben az elemi csapásoknak, így a járványoknak is. Ilyen a Szomorú napok, az 183l-es felvidéki koleralázadás és járvány megörökítése. A véres halál — a lázadás, és a sápadt halál — a kolera egyformán szedi áldozatait. A megyei orvosok elrendelte megelőző intézkedés: a kutak „vismuth" (nyilván bizmut) porral való fertőtlenítése azt a hiedelmet kelti az elkeseredett, nyomorgó és felvilágosulatlan népben, hogy az urak szándékosan mérgeztetik meg vízforrásaikat. Jellemző epizód, hogy a felbőszült tömeg az egyik magatehetetlen, öreg kastélylakó kezelőorvosát is meggyanúsítja. Névszerint Sarkantyús doktor józan szavakkal próbálja meggyőzni a lázadókat, hogy az epemirigyömlést nem a kutakba szórt, fertőtlenítő por okozza. Sehogysem hiszik el neki, míg végül a szemtanúk kívánságára nyomban lenyel félmarék port, hogy meggyőzze a hitetlenkedőket. „Tatár legyen ott a doktor, ahol a betegek megitatják az emberrel a saját orvosságát"... idézi a nem éppen kellemes élményt és szorongva gondol tehetetlenül az „előre megásott sírok" emberemésztő iszonyatára. A nagy kolerajárvány kísértete más Jókai könyvben is megjelenik, így a Fekete vér, valószínűtlenül romantikus kisregény, a járvány nagyonis reális és kitűnően megfigyelt részletleírásokkal indul. A kór neve Erdélyben: csuma, a tótságban: kiszela, a magyaroknál: epemirigykór, az orvosok nyelvén: cholera morbus, az egész világon fekete asszony néven ismerik. Próbálták gyógyítani, védekezni ellene, megtiltották megyeszerte a dinnye, az uborka, a gyümölcsevést, a pálinkaivást; a szobák padlójára chlormeszet hintettek, Zacskóba kötött kámfort viseltek, elálták a hidakat, kordont húztak a határon. Minden hiába, a fekete asszonynak nem kellett se komp, se híd, egy lépéssel áthaladt a Tiszán, Dunán, Szamoson. Az orvosok csak a háttérben, névtelenül jelennek meg, képviselvén különböző gyógyítási irányzatokat a Régi jó táblabírák megyei asztaltársaságában. Természetesen, az allopathia és a homoeopathia hívei csapnak össze egy parázs vita erejéig. Nemes hölgy, Hahnemann tanítványa elszántan csepüli az allopathiát..." pfuj, pfuj allopathia! moslék keverés! mérget a méreg közé; ha fáj a láb, el kell vágni, ha forr a vér, ki kell ereszteni! saignare, purgare, postremo clysterum daré,