Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)
Balogh Ernő: Nagy tanítómesterünk, Buday Kálmán emlékezete
NAGY TANÍTÓMESTERÜNK, BUDAY KÁLMÁN EMLÉKEZETE „Vannak Jíoltak', akik inkább tekinthetők JÉlők'nek, — mert jobban tudnak életet önteni másokba, mint akárhány más élő ember! (Jules Payot) írta: BALOGH ERNŐ (Budapest) T-I a szabad orvosbiologusoknak Kant Emanuel kissé mesterkélt, de ki sem elégítő meghatározásával szemben a „Szép" fogalmát emigyen értelmezni, hogy ez, a felvevő ingerkészülékeinken át minden ingerküszöb-zökkenő nélkül : felüdítő, egyben tökéletes harmóniájú, emelkedett érzéseket ébreszt fel bennünk, — akkor az 1863. október 13-án született és 74 évet élt Buday Kálmán a „morális szépség" tüneményes szép mintaképeként tündökölt és tündökölhet ma is az ő életfolyását közvetlenül vagy akár közvetve megismert, illetőleg megismerendő minden igaz orvos előtt. Sokszorosan beigazolta Nothnagel-t, aki szerint: „Jó orvos csak jó ember lehet!". Éppígy: id. Nékám Lajos volt tanártársának allegoriás fogalmazványát: „A hivatisának élő orvos olyan, mint az égő gyertya, mely egyre önmagát fogyasztja, miközben magából állandóan fényt és meleget áraszt". Még sokkal felettébbállóan példázta a nagy Balassa Jánosunk tanítását: „Vivere aliis, non sibi, constituit essentiam medici, necnon Medicináé: artium praestantissímae, coelestibus ereptae. Officia enim medici cum primis religionis legibus intime coincidunt et animum super relationes communes vitae elatum, divino — unde effluxit — fonti adproximant." Családi előtörténete többszörösen sokat mondó. Édesapja (Béla) tanári pályára készült. Ezért lépett be a piarista rendbe. Közel állott papi felszenteléséhez, amikor összes kispap-társaival együtt önként hadba szállt az 1848-ban kirobbant szabadságharcban. Ennek leverése után az osztrák kormány eltiltotta a hadba vonult papnövendékeket attól, hogy a tanítórendjükbe visszaléphessenek. Ezért kényszerült Buday Béla a mérnöki pályára lépni. Az ő édesapja:
