Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Palla Ákos: Újabb adatok Buda hőforrásainak történetéhez

Danubii aquis eo scatentibus temperatur, itaque usitantur aliquando in balneis. De quibus et Manardus meminit," A következő szerző, Leonhart Thurneisser : Zehen Bücher von kalten-warmen minärischen und metallischen Wassern, 1612-ben Strassburgban megjelent műve. Korának megfelelő színvonalon tárgyalja Paracelsus nyomain a gyógyfürdők természetes hatását majd a forráselemzések kezdeti szemléletével kitér az ásványvizek egészségügyi jelentőségére, erejére és lelőhelyükre. Magyarországot illetőleg a Kárpát-medence hegyeit „gazdagvizűeknek" nevezi, de itt a hangsúly főleg az Erdély területén előbukkanó forrásokon van. Világosan, de elég szűkszavúan emlékezik meg a többi között egyik budai forrásról. ,,Und darnach bey der Stadt Ofen inn Hungern (

welches zum Wegfewer genennt eben diese att und eigenschaft in der insich haltenden kräfte halber) mit fürt." így tehát Leonhart Thurneisser műve a negyedik helyet foglalja el, míg Marco délia Frotte most az ötödik helyre kerül. Edward Brown londoni orvos műve, amelyet 1673-ban adtak ki, nem balneológiai munka, hanem útirajz, tehát ebben a felsorolásban nincs helye, hasonlóképpen Marsigli : Danubio — Pannonico mysicus 1686-ban írt művének sem. Ezután következik még Csiba István nagyszombati jezsuita tanár Institutio historico phisica de admirandis Hungáriáé aquis, Nagyszombatban 1713-ban kiadott műve. A fejlődő kultúra szerves velejárójaként a következő században erősen megdagad a budai és általában az ország területén levő fürdők és hőforrások irodalma. Zömmel ezek is, mint a korábbiak, nem sok újat mondanak, — unos-untalan korábbi kútfőket ismételnek. Az önálló mű, bár kevés számú, azonban már jelentkezik. Tudományos kutatás eredményeként jelentős tanulmányok és helytörténeti szempontból fontos írások látnak napvilágot. Ilyenek közé sorolható mint külföldi szerző Toll Jakab amszterdami orvos 1700-ban megjelent Úti levelei, amelyben dicséri a budai fürdőket, kimerítő és bőséges leírását adja a Rudas fürdőnek. Az akkori tudomány színvonalának megfelelő monográfia Stocker Lőrinc: Thermographia Budensis, 1721-ben Budán megjelent könyve, amelyet 1733-ban Dillmann Sebestyén plagizál, a dolog természete miatt azonban mondanivalóját misztikus homályossággal kezeli.