Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 32. (Budapest, 1964)

Natter-Nád Miksa: Kováts Mihály főorvos munkássága

tartottak —, ökörepe és rákszem vagy hódzsír — amelyből 12 féle szert lehetett készíteni — hasznával orvosi erejével és felhasználási módjával. A gyógyszerészkönyvekhez azért hasonló, mert leírja, hogy az egyes szerekből a recipék szerint miként készíthető a „decoctum, a főttvíz, az infusum, a forrázat, a potus, az ital, a haustus, a korty, a succus, a lé, a mixtúra, a keverék, az electuarium, tehát a lekvár, a cataplasma, a kása vagy pép, a clysma, a bélöblítő, a guttulae, a cseppecskék, a pilula, a laptácska, a f

omentum, a borogató" stb. Ezeket a recipéket szükség szerint azonnal el lehet készíteni és használni, „minden veszedelemtől való félelem nélkül, mert a kegyetlenül dolgozó (drasticum) és a hószámhajtó (emmenagogum)" szereket kihagyta. Magyar Patikának azért nevezte munkáját, mert abban „a magyar földön, úgymint Magyar és Erdély országban termő patikai, természet termesztményei vétettek fel magyarul az értekezés tárgyául". „Én itt olyan dolgokról írok — hangoztatja a Magyar Patikában — melyeket 44 esztendőtől fogva folyton folyvást tanulok, 42 esztendő elforgása alatt pedig itt a Haza anyavárosában 41, külső országokon viszont 3 esztendeig a betegeken naponként tapasztaltam, végre 39 esztendő alatt ugyanitt Pesten és az ország különböző tájékain orvosi gyakorlásomból összegyűjtöttem s az állításaimat a munka végén előszámláltatott 235 főorvos nagynak kezessége által bizonyítom." Ebben az „előszámlálásban" az orvostudomány legkiválóbb tagjára hivatkozik kezdve Hippokratésztől, Galenustól egészen a nagynevű kortársakig. Többször is előfordul, hogy hivatkozik Thomas Syndenhamra, a nagyhírű angol orvosra ; Herman Boerhaave leideni egyetemi tanárra, akinek tudományos híre és előadásmódja a világ minden tájáról orvosokat vonzott Leidenbe; van Swieten leideni, majd bécsi orvostanárra, akinek befolyására Mária Terézia 1769-ben elrendelte, hogy Nagyszombaton orvosi fakultást is állítsanak fel; Johann Peter Frank német orvos, göttingai, páviai, wilnai, majd 1808-ban bécsi egyetemi tanárra, az egészségügyi rendőrség megalapítójára; Johann Ingenhous Mária Terézia és II. József császári udvari orvosára, aki először mutatta ki, hogy a növények napfényben oxigént, sötétben pedig szénsavat választanak ki. Még Hahnemann munkáiban is talált jót, amire hivatkozhatott.