Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

tenkénti díjazással, azonnal különböző javaslatokkal lép fel a megyei egészségügy megrendszabályozásával kapcsolatban [93]. Elsősorban intézkedéseket hoz a Nyitra és Nagyszombat felől terjedő ragályos betegség megfékezésére. Javaslatát a megye el is fogadja. Elfogadta a megye azt a javaslatot is, hogy a hasmenésben sínylődő betegek figyelemmel kísértessenek, s orvoslásukat, ha másként nem, hatósági úton kell biztosítani [94]. A hivatalos utasítások átvételére [95] beidézteti a megye gyűlése elé a seborvosokat, sőt külön választmányt is alakít a megyegyűlés az egészségvédelem érdekében [96] Egységes beteggondozásra utal a helytartótanács rendelete alapján hozott az a megyei intézkedés is, amely szerint a beteg vagy sebesült katonákat Nezsiderbe kell összegyűjteni és ott gyógyítani [97]. Ugyancsak helytartótanácsi rendelet alapján közzéteszi a megye az orvosok, gyógyszerészek és bábák árszabását (taxáját). Ezt az árszabást Torkos Justus János pozsonyi orvosdoktor állította össze magyar, német és szlovák nyelven. Bizonyára azért volt ez szükséges, mert az érdekeltek magas összegű követelései károsan hatottak az egészségügy fejlesztésére, és a gyógyítás költségeit csak kevesen tudták fedezni [98]. A kor szellemének megfelelően a sebészek is, mint a borbélyok, érdekeik és szakmájuk védelmében, céhekbe tömörültek. 1710-ben a pozsonyi borbélysebészek céhének I. József által kiadott oltalomlevelét, majd 1718-ban III. Károly által megerősített privilégiumukat hirdeti ki Mosón megye közgyűlése, tekintve, hogy a megyebeli chirurgusok a pozsonyi céh kötelékébe tartoztak [99]. A régebbi borbélyok, hogy hová, melyik céhhez és mely időtől tartoztak, nem tudjuk. Arra nincs adatunk, hogy egyáltalában céhtagok voltak-e? Tény, hogy a céhhez tartozás folytán képesítésük is fejlődött, mert a seborvosok csak úgy praktizálhattak, ha valamely céhben, rendszerint egy tanult orvos jelenlétében szakmai vizsgát tettek. Céhbeli vizsga nélkül csak kényszerűségből, kisebb sebészi teendők ellátására kaptak engedélyt ezekben az időkben. Figyeltek azért arra is, hogy csak vizsgázott egyének telepedhessenek le Magyaróváron. 1743. május 7-én Laky Ádám győri születésű „magyar borbélylegény" jelentkezett a városi tanácsnál, aki Diószeghy János pozsonyi magyar borbélymesternél hat évig szolgált, és bemutatta volt főnöke bizonyítványát, amely szerint nevezett jó magaviseletű, szakmáját igen jól tudja, és ahol üresedés van, oda bátran