Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Vita Zsigmond: Pápai Páriz Ferenc „Pax Corporis"-ának különböző kiadásai

kiadásainak tartalmi változásairól, továbbá a XVIII. századi kiadásokról ma sem tudunk többet, mint a XIX. század végén, és ezzel együtt meg sem kíséreltük felmérni az újabb kiadások jelentőségét. Ügy véljük, hogy a Pax Corporis különböző kiadásainak alaposabb vizsgálatával ennek a munkának korabeli hatását, és tudományos irodalmunkban való jelentőségét is pontosabban felmérhetjük. Pápai Páriz Ferenc a Par Corporist Baselből hazatérve, több mint egy évtizedes orvosi gyakorlattal, férfi kora delén adta ki. A korabeli leghíresebb orvosprofesszorok munkáira és előadásaira alapozta tudását, amely kora színvonalának megfelelt és így juthatott tovább a hazai olvasókhoz. Első kiadása 1690-ben, Apafi Mihály fejedelem halála évében, az önálló erdélyi fejedelemség megszűnésekor jelent meg Kolozsvárt, az utolsó pedig ugyancsak Kolozsvárt 1774-ben és e kiadás már Bessenyei fellépése utáni évekre, a felvilágosodás idejére esik. Ugyanebben az évben jelenik meg Weszprémi István: „Succincta Medicorum Hungáriáé et Transilvanie Biographia" c. nevezetes munkája (7), mintha csak azt jelképezné, hogy a tudomány lángját egymásnak adják át legjelesebb orvosaink, és az egyre erősebben lobogva mutat útat a fejidő társadalomnak. Egy év múlva (1775) Kolozsvárt felállítják az orvos-sebészi intézetet, és így Erdély egészségügyi viszonyai is fokozatosan javulhatnak. E két időszak között eltelt több, mint nyolcvan év hosszú időn keresztül a nyomorúságot, a megszálló idegen katonaság pusztításait, a kuruc és labanc hadak harcait és fosztogatásait, majd a szabadságharc elbukása után az egyre súlyosbodó elnyomást és a növekvő ínséget jelentette a nép számára. A XVIII. század folyamán a Törökországból behurcolt pestisjárványok több ízben végigpusztítják Erdélyt és Közép-Európát, és a jajveszékelő nép alig talál valahol segítséget. A felvilágosodást előkészítő tudománynak ilyen körülmények között lassan ugyan, de megnőtt a tekintélye. Kihez fordulhatott volna inkább a magára hagyott, nyomorúságtól, betegségtől marcangolt szegény nép, mint a papjához és az orvoshoz, aki éppen feléje nyújtotta ki kezét és a gyógyulás lehetőségeiről beszélt? Pápai Páriz Pax Corporis-R valóban a legjobbkor jelent meg. Utána követ-