Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

csak a kiszolgáltatását (II. 3.); Mauksch (V. 30.) a jó és friss áru beszerzését szorgalmazza. 4. A gyógyszer elkészítésének gondosságát és az előírás változhatatlanságát követeli a két debreceni (1. 4—II. 4.), a Torkosé (III. 6.), Nyulas ezeken kívül (IV. 41—42.) megkívánja az ár rávezetését (IV. 37.), az orvos aláírását (IV. 39.), a nagyobb jelentőségűek gyógyszerész általi elkészítését (IV. 43.), alorvosok receptjeinek érvénytelenítését (IV. 40.), sőt a készítő névaláírását is ott, ahol több gyógyszertár, több alkalmazott van (IV. 45.). 5. Titoktartás eskü alatt is kötelező a gyógyszerészre (I. 5— II. 5-—IV. 48—V. 4.). Ezt Torkos kivételével mindegyik megemlíti. Ügy látszik, Pozsony környékén nem volt szükség arra, hogy a gyógyszerészeket erre külön is figyelmeztessék. Ez örvendetes. 6. Receptmásolatok készítendők, de csak orvosi rendeletre ismételhető meg róluk a gyógyszer (I. 6—II. 6.). Más egyén számára való másolat kiadását Nyulas tiltja (IV. 49.). 7. Hibás vényekre csak az orvos javítása után szabad elkészíteni a gyógyszert (I. 6—II. 6—IV. 42.). 8. A gyógyítás az orvos feladata. Ezzel a gyógyszerész nem foglalkozhat (I. 7—

III. 8—IV. 51.). Mauksch még a beteg útbaigazítását is tiltja, nehogy valami hiba vagy szerencsétlenség származzon ebből (V. 4.). Mivel a második debreceni (1744) erről nem tesz említést — pedig a jelenség hosszú időkön át elég elterjedt volt —, talán a debreceni gyógyszerészek példásan jók voltak abban az időben. (Igaz viszont, hogy tanácsi gyógyszertár volt és így talán szemet hunytak a pekuniák gyarapítása előtt?) 9. Az erős hatású gyógyszerek kiadását orvosi vényhez kötik (I. 7—II. 7—

III. 7—IV. 44—V. 4.). 10. Az árszabályok (taxa) betartása hasonlóképpen minden instrukcióban szerepel (I. 8—II. 8—

III. 9—IV. 35, 37—V. 8.); sőt Torkos az engedmény adását is tiltja — kivéve a szegényeket -—, mert ez illegális konkurrenciát jelent (IV. 35.)!