Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)
Nyelven kibocsátót Gergeli György s Imre Pap. 1761." Eredeti kézirat. 52 f. 150 X 95 mm. Poss.: Lieszkovszky Pál császári iskolamester 1838, OSzK. 1954—57. f. 1. és f. 52., valamint a bekötési táblák belső lapján orvosi előírások a 19. sz. elejéről. Magyarország számára nyomtatott ér vágó naptár a XV. századból. A szlovákiai Kniznica c. folyóirat 1957. évi 5. száma közli Boris Bálent rövid ismertetését 1 egy eddig ismeretlen egyleveles ősnyomtatványról. Ezt az erősen csonka unikumot egy „nagyszombati eredetű" könyv őrizte meg napjainkig, melyben mint könyvjelző volt elhelyezve, egy eddig ugyancsak ismeretlen 1505. esztendőre szóló bécsi falinaptár töredékével együtt, Mindkét rendkívül érdekes nyomtatvány ma a turócszentmártoni Matica Slovenska könyvtárában található. Bálent-tel párhuzamosan — az ő szívességéből korábban rendelkezésemre bocsátott fénykép alapján — magam is foglalkoztam az említett ősnyomtatvány meghatározásával, melynek soránt Bálenttől több, lényeges pontban eltérő eredményre jutottam. Az ív alakú, latin nyelvű falinaptár Bálent szerint az 1494. évre szól. Az ő figyelmét azonban nyilván elkerülte, a nyolcadik sorban megadott két vasánnapi betű (litterae dominicales): C és B. Az év napjait ebben az időben ugyanis január elsejétől kezdve az ábécé első hét betűjével jelölték. A littera dominlcalis azt jelentette, hogy az illető esztendőben az ezzel jelölt napokra esett a vasárnap. Ha egy évnél két vasárnapi betűt közölnek, ez szökőévet jelentett, mikor is azok február végén váltották egymást. Az említett C és B betűk — a könyvnyomtatás első századában — az 1468., 1496. és 1524. évekre jellemzőek. 2 A tizedik sorban pedig a kor meghatározására ugyancsak igen alkalmas húsvét pontos megjelölését is olvashatjuk. „Pasca dominica proxima ante diem saneti Ambrosii" tehát ebben a kérdéses esztendőben a húsvét vasárnapja közvetlenül Ambrus napja (ápr. 4.) előtt volt. Az április 3-i húsvét a kortanokban általában használatos naptárak közül a 13. számúnak felel meg, s mely a számításba vehető évtizedekben csupán az 1485., 1491. és 1496. esztendőkben volt érvényes. így bizonyos, hogy a kalendárium az 1496. évre készült. Megerősíti ezt — számos más ismérven (aranyszám stb.) kívül — a 9—11.
