Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Prof. MORELLI GUSZTÁV: Árkövy József 1851—1922

A KKÖV Y JÓZSEF 1851 — 192 2. Irta: Prof. MORELLI GUSZTÁV (Budapest) Cogita, quantus nobis exempta bona prosint et scies magnorum virorum non minus praesentia esse utilem memóriám. Seneca Ceneca, Nero császár 'nevelője mondotta: „Gondold meg, ^ mennyire hasznosak nekünk a jó példák, s be fogod látni, hogy a nagy emberekre való emlékezés nem kevésbé hasznos, mint valóságos jelenlétük." Amint már a klasszikus koriban becsülték az emlékezés jelentőségét, ugyanez vonatkozik mindenkorra, tehát a jelenre is, mert az eszmeáramlatok forgatagában csak egy mags' ember példájából tudunk erős hitet, bizalmat és irányt meríteni jövőnk megéléséhez. Ilyen ember a magyar fogorvoslás történetének legnagyobb alakja, ArköVy József. Budapesten született 1851. február 8-án. Atyja Arkövy Márton fogtechnikus volt. Szülei már kiskorától fogva a papi pályára szánták és ezért 1861-ben a nagyszombati érseki fiúnevelő intézetbe adták. Az ifjú csakhamar érezte, hogy nincsen hajlama a papi pályára és ez lelki diszharmóniára vezetett, amely nagyfokú szórakozottságban mutatkozott. Tanárai is észrevették ezt és fokozott magyar irodalmi tanulásra sarkallták, ő azonban e helyett magánúton a német nyelvet kezdte tanulni. Egyik tanárának tanácsára szórakozottságát azzal tudta legyűrni, hogy séta közben valamely témát választott és azt minden oldalról elgondolva és anali-