Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 4. (Budapest, 1956)

Prof. IVÁNYI BÉLA: „Vízégetés" Nyugat-Magyarországon a XVI—XVII. században

vizes üveg volt, egy év alatt tehát 43 üveg vagy kiürült vagy pedig tönkrement. Rohoncon 1637. május 15—17-én felvett inventárium szerint (16/b oldal) volt: ,,A vízégető kamarában víz égető kemence nro 2. — Ön fazék nro 10. — Vas fazék nro 1." Ezenfelül volt: „Víz égetni való palack 10. — Üvegek az kikben égett vizek vannak no 135." Tehát az üvegek száma ismét apadt. Látni való mindezekből, hogy a rohonci vízégetés ekkor már meglehetősen fejlett, két kemencével dolgozó nagy üzem volt, s mivel a meglehetősen igénybe vett vízégető szerszámok sem voltak örök életűek, kopván és romolván, tehát azokat a sok használat mellett kímélni kellett. 1640-ben tehát Rohoncon új vízégető ház épülvén, a felszerelés kímélését olyanformán gondolták megoldhatni, hogy a szerszámokat vízégetés után, tehát használaton kívül a Batthyányné háza (azaz szobája) alatti bolthajtásos helyiségbe — a helyére — viszik, hogy azokhoz avatatlan kezek hozzá ne férkőzhessenek.

14 A rohonci vízégető ház felszerelése, a vízégető szerszámokon kívül, az 1643. május 17-i inventárium szerint (43. lap) a következő volt:

15 Az Víz égető házban. Rostéllyos vas ablak — — — — — — — nol, Aito pléhestel retezestel — — •— — — — nol, Paraszt hosszú szék — — — — — — — nol. Az 1644. évi leltár szerint ugyanitt, a vízégető házban volt: Hoszú pad — — — — — — — — — nol, Üvegh ablak rosteliostul — — — — — — no 1, Reczenek való ráma — — — — — — — no 3, Aito lakatostul — — — — — — — — nol. Az 1651. május 17-én felvett rohonci leltár szerint (13. lap) a vízégető ház itt még létezik, a pántos ajtaján és rostélyos