Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 3. (Budapest, 1956)

BALÁZS PÉTER: A levéltárakban őrzött időszaki orvosi jelentések a XVIII. század végéről

A LEVÉLTÁRAKBAN ŐRZÖTT IDŐSZAKI ORVOSI JELENTÉSEK A XVIII. SZÁZAD VÉGÉRŐL írta: BALÁZS PÉTER (Budapest» A

z Országos Levéltárban és a területi levéltárakban nagyon sok — orvostörténeti szempontból érdekes — dokumentumot őriznek. Bár ezeknek felkutatása és feldolgozása kitartó és elmélyült munkát kíván s nem is máról-holnapra megvalósítható feladat, mégis érdemes erre időt és fáradságot áldozni, mert ezek olyan adatokkal gyarapítják orvostörténeti ismereteinket, amelyek más kéziratos és nyomtatott forrásokban, vagy az eddigi feldolgozásokban nem találhatók meg. A kutatók értékes adatokat találhatnak itt az elmúlt évszázadok egészségügyi szervezetére és intézményeire, az egészségügy irányítására és ellenőrzésére, de nem utolsósorban a nép széles tömegeinek egészségügyi viszonyaira, a nép között pusztító betegségekre és a gyógyítások módjára vonatkozólag is. A néptömegek egészségügyi viszonyainak rendszeres felkutatása az orvostörténeti kutatásnak eddig talán legelhanyagoltabb ága volt. Különösen eredményesnek ígérkezik a XVIII. század utolsó évtizedeinek iratanyagában való kutatás és adatfeltárás. Ebben az időszakban ugyanis hazánkban jelentős lépések történtek az eddig teljesen elhanyagolt közegészségügy felkarolására, az egészségügyi személyzetnek — az akkori tudományos szinten történő — megfelelő képzésére, az egészségügyi szervezet kiépítésére, irányítására és ellenőrzésére. Ebbe az időszakba esik a megyei és városi orvosi, sebész, bába és gyógyszerész hálózat tervszerű kiépítése,

1 a nagyszombati or-