Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 2. (Budapest, 1956)

NATTER-NÁD MIKSA: A juniperus felhasználása az ókortól napjainkig

kéletesített. Augustini 1622-ben tért vissza szülővárosába, amelynek orvosa lett, és rövid néhány év alatt olyan nagy hírnévre tett szert, hogy messze vidékről is eljöttek hozzá Késmárkra. II. Ferdinánd 1631-ben Bécsbe is hívatta, udvari orvosává nevezte ki és megengedte neki, hogy Késmárk melletti birtokán a természettudományoknak élhessen. Bécsi tartózkodása folyamán botanikus kertet is szervezett s ezért „ab Hortis" előnévvel Ferdinánd nemességet, kertet és fát ábrázoló címert adományozott neki. Augustini orvosi gyakorlatán kívül a természettudományok minden ágával foglalkozhatott, sőt egy természettudományi múzeum megalapításán is fáradozott. Bejárta az egész Szepességet, mindenfelé gyógynövényeket gyűjtött, 1640-ben megmászta a Tátra több csúcsát, de erről szóló feljegyzései elvesztek. Ö volt különben a második tanult férfi, akiről tudjuk, hogy a Tátrát tudományos céllal bejárta. Az első Fröhlich Dávid, késmárki rektor volt, aki 1615-ben feljutott a lomnici csúcsra. Augustini 1650 augusztus 21-én halt meg, de az általa először készített balzsamnak már életében nagy híre és nagy keletje volt, a Felvidék kalandos vándorárusai, az olejkárok széthordták egész Európában, elvitték balzsamát az Atlanti-óceán partjáig és az Ural lábáig. A magyar balzsam, illetve a kárpáti balzsam, amelyről különben kimerítő tanulmányt közölt Ernyei József, a Nemzeti Múzeum természetrajzi osztályainak volt főigazgatója, kiváló etnográfus és gyógyszerésztörténeti kutatónk, a Gyógyszerészi Közlönyben, a vonatkozó feljegyzések és elsősorban Klein Mihály adatai szerint az ehető magvú Pinus cembra, a cirbolyafenyő és az alhavasi fenyőövet alkotó Pinus montana, a törpefenyő vagy henyefenyő, illetve kárpáti fenyő, szlovák nyelven a „koszodrevina" gyantájából készült. Ezzel szemben Matunák Mihály történetírónk, aki a Felvidék számos emlékét feltárta és felelevenítette, feldolgozta Korpona város levéltárát, majd Körmöcbányának volt levéltárosa s az utóbbi helyen olyan régi receptre akadt, amely közlése szerint a magyar balzsam anyagaként a Juniperus communis olaját is megnevezte. "Eddig még nem sikerült kinyomoznom, hogy ez a szóbeli közlés nyomtatásban megjelent-e. A közlés mindenesetre érdekes adaléka a magyar balzsam szubstanciájának.