Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 1. (Budapest, 1955)

Dr. JÁKI GYULA: Sebészvizsga a XVIII. században

náts rendelésé "-re. Lehet, hogy ilyen vizsga több is volt és a jelölteknek a vizsgára való készüléskor az Examen szolgált vezérfonalul, adatunk azonban erre nincs. Nem sok ilyen vizsga lehetett már, hiszen nemsokára eljutott a sebészek képzése ahhoz a jelentős fordulóponthoz, amelyet a nagyszombati egyetem orvoskarának felállítása jelentett. A sebészetnek mindjárt kezdetben rendes tanszéket állítottak, az orvostanhallgatókat pedig 1786-tól kezdve kötelezték, a sebészet hallgatására. 1770-től már a hivatásos sebészeknek, is alkalmuk volt az egyetemen képezniük magukat, és ott hallgatták a bonctant, az elméleti és gyakorlati sebészeti eszközés köttant. Sőt az 1770-ben megjelent Generale Normativum in Re Sanitatis előírta, hogy sebészeti gyakorlatot csak az folytathat, aki egyetemen tett vizsgát. így azután 1770-től 1780-ig a nagyszombati egyetem már 211 sebészmesteri oklevelet adott ki. Csokonay József, a költő apja is Nagyszombaban tett vizsgát, miután a debreceni céh 1771-bén a tanács akaratából felvette tagjai közé. Az újabb nemzedék mind magasabb képzettséget és képesítést nyert. Az orvosdoktorok is kénytelenek voltak megszerezni a sebészi képesítést, hogy a feltörő képzett sebésznemzedékkel felvehessék a versenyt. A borbély-sebészek működése mind jelentéktelenebb lett és a céhek élete már csak lassú elmúlás volt. Az elmúlás akkor kezdődött meg, amikor a céhek elvesztették legerősebb fegyvereiket: a mesteravatás és a numerus clausus jogát. Az 1774-ben kiadott helytartótanácsi rendelet arra hivatkozott, hogy a borbély-sebészek már csak beretválni és hajat vágni tanulnak, nincsenek bonctani ismereteik, sebészetet nem tudnak, és ezért kötelezte a mestereket, hogy ne csak inasaikat oktassák, hanem maguk is tanuljanak. Ez a rendelet arról is intézkedett, hogy azontúl a legényavatást előzetes bonctani elméleti vizsga alapján a megyei fizikus végezze és ellenőrizze a mestert az inas egész tanulási ideje alatt. Az ilyen intézkedések tulajdonképpen megszüntették a céhek létalapját. Megmaradtak még azok a múlt emlékeként, de az egyetemen nevelt magisterek, a későbbi sebészmesterek, polgári sebészek (patroni chirurgiae), a sebész-tudorok nem voltak már a régi céhbeliek utódai.