Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

Tabló - Tárgyakkal való foglalatosság és modernizáció: egy breton példa Gregor Dobler: Bedürfnisse und der Umgang mit Dingen. Eine historische Ethnographie der Ile d'Ouessant, Bretagne, 1800-2000 Wilhelm Gábor

A használat során általában mindkét aspektus jelen van, a legkülönbözőbb arányban. A felosztás analitikus, és nem jelenti különböző típusú tárgyak klasszifikációját. A jelérték gyakran valamilyen szélsőségesen alacsony vagy magas eszközértéken alapul. Hogy egy adott tárgy értékelésében melyiknek van nagyobb szerepe, a legtöbb esetben csak közvetve, a különböző kontextusok, elsősorban a használat kontextusainak a figyelembevétele révén lehet megállapítani. A jelérték és az eszközérték egyaránt képes megnövelni a dolgok számát a háztartásban. Sok tárgynak kizárólag a jelértéke áll az előtérben: keretezett képek, családi fotók, litográfiák, képek, szentképek, oklevelek, olajfestmények. E tárgyakat nem kellett kézbe venni, használni, hogy a hasznuk nyilvánvalóvá váljon. Egy dolog jelértékének megvalósításához elégséges, ha tudunk, illetve mások tudnak a létezéséről. Más dolgokkal együtt félre lehet őket tenni, és mégis betöltik a céljukat. Ez a vonás különbözteti meg a jelértéket az eszközértéktől. Egy cséphadaró csak akkor tölti be eszközértékét, ha használják. Egy tárgy eszközértéke nem merül ki a tulajdonlásáról való puszta tudásban. Ennek megvalósításához idő és a dologgal közvetlen kapcsolat kell. Ez időbefektetéssel, testi energiával és fókuszált figyelemmel jár együtt. Egyszerre nem lehet egynél több cséphadarót használni, és egyszerre nem lehet csépelni és aratni. Ha viszont valaki egy régi cséphadarót felakaszt a szobája falára, akkor már nem kell vele többé foglalatoskodnia, hogy a jelértékét megvalósítsa. Egy jel használata nem zárja ki más jelek egyidejű alkalmazását; cséphadarót, sarlót, villát egyidejűleg lehet ily módon használni. A jelérték tehát első pillantásra inkább alkalmas sok tárgy felhalmozására. Ez már az 1880-as ouessant-i inventáriumokban jelentkezik, melyekben sok tárgynak nincs eszközértéke (művirág üveg alatt, kínai teáskészlet, hajómodell stb.). A jelérték hozzáadása az étkészlet sokasodása szempontjából is fontos. Egyes darabok fali szekrényekbe kerültek a tipikus helyi enteriőrök elterjedésével. A hétköznapi étkészlet továbbra is a szekrényben maradt. A háztartási eszközök felhalmozása nemcsak jelértékükkel függ össze, sokszor használatuk változásának kifejeződése. A régi célra már nem alkalmas tárgyakat másképp kezdték használni (Umnutzung), tovább alkalmazták őket. A felhalmozott, nem használt dolgok ily módon tovább éltek, mint ameddig használták őket. Az újonnan beszerzett dolgok nemcsak leváltották a régi, elhasználódott tárgyakat, hanem gyakran kiegészítették a használaton kívülre kerülteket. Mikor az új dolgok nem egyszerűen leváltják a régieket, a használatuk átlagos intenzitása csökken. A dolgokat nem a teljes elhasználódásukig használják, hanem hamarabb helyettesítik őket. Ha azután a régi tárgyakat nem dobják ki, felhalmozódnak. Ezzel kapcsolatban mindegy, hogy az új dolgok jel- vagy eszközértékük miatt kerülnek a háztartásba. A régiek is, melyek félig feledésbe merültek, mégis ott vannak még, mindkét okból megőrződhetnek - vagy mert jelentéssel töltődnek fel, vagy mert egyszer mégis használni lehet majd őket. Ugyanakkor a jelérték illékonyabb az eszközértéknél. A jelek az elismerésükre kénytelenek hagyatkozni, az elismerések viszont gyorsan elhasználódhatnak. A társadalmi környezet bármilyen változása hathat a jelértékre. Emiatt cserélődhetnek gyorsabban, mint ahogy eszközértékük ezt szükségessé tenné. Az eszközök tönkremehetnek, idő-