Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

KEMÉNY MÁRTON: Gazdálkodási minták - kapcsolatháló - közösségi norma. Egy kapitalizálódó falu agrárlakosságának társadalmi kötelékei

ben és a bálák pótkocsira rakásában, de a hengerezést is el tudják már végezni. A gazda igyekszik az általa fontosnak tartott több lábon állás eszményét is átadni nekik („őket is beosztja az ember a munkába, mert én mindig azt mondtam, hogy amelyik ember több munkához ért, az jobban boldogul az életbefn], mert ha ez nem megy, akkor megy a másik"). A fentiekben bemutatott gazda tehát, aki eddigi élete nagy részét ipari munkával töltötte, munkás-paraszti értékrendje szerint vesz részt a gazdálkodásban. A földet értéktelennek tartja („nem kell a föld... bőségesen elég ennyi... tiszta ráfizetés"), és az I 970-es beruházását is kényszervállalkozásnak tekinti, ugyanakkor a szigorú munkamorál („az ember nem tud ellennyi munka nélkül") mellett fontosnak tartja és leszármazottjaiban is tudatosítja a több lábon állás előnyeit, továbbá az önellátás eszménye is elevenen él gondolkodásában. Ezért is alkotta az ő családja az 1990-es évek végéig a falu egyik leginkább önellátó háztartását, hiszen a szokásos disznó- és baromfitartás, illetve szőlőművelés mellett a lakosság nagy részével szemben épp a tehéntartás hanyatlásának idején vettek tehenet a család tej- és tejtermékszükségletének fedezésére, miközben szintén ritka kivételként lisztet is őröltettek. Az önellátás elevenségéhez azonban a család női tagjai is hozzájárultak, hiszen a tehén fejese, a tej feldolgozása, a liszt felhasználása és részben az állatok gondozása az ő munkakörükbe tartozott. A gazdaság jövőjét viszont egyre inkább a gazda fia határozza meg, hiszen ő volt az, aki új vállalkozásokba fogott a géppark megsokszorozásával, bikaborjak tenyésztésével és sertéshizlalással. O a családi fogyasztás biztosítása helyett a nyereség növelésére törekszik, amit a földszerzés óta rendszeresen a gazdaságba forgat vissza. Általa az eltérő stratégiák közül egyre inkább a vállalkozói minta jut domináns szerephez, míg a család idősebb generációinak, tehát szüleinek és nagyanyjának munkás-paraszti, illetve paraszti, a kockázatvállalást elutasító szemlélete egyre kevésbé meghatározó. Ezáltal az önellátásról az eladásra helyeződik át a hangsúly, miközben a hagyományos ismeretek is leértékelődnek. Vállalkozások Kifejezetten piacorientált, specializálódott, vállalkozói stratégiát két állattenyésztő (egy juhtenyésztő és egy csirke-, disznó- és tehéntartó), két szőlő- és bortermelő és (a kft.vei együtt) két szántóföldi növénytermesztő gazdálkodó követ. A különböző irányú szakosodás, illetve az eltérő gazdaságméret (l-l 200 hektár) révén szintén nem alkotnak egységes csoportot. Egy kivétellel ők is részidőben foglalkoznak a mezőgazdasággal, ugyanakkor főfoglalkozásukat tekintve öten is értelmiségi pályán helyezkedtek el, vagy ott kezdték pályájukat. A lehetőségek korlátozottsága miatt egyikük sem tud teljesen önállóvá válni, azonban az állattenyésztőket leszámítva azt tekintik elérendő célnak. Közöttük már vannak olyan gazdák, akik tagjai valamilyen szervezetnek, és valamennyien olvasnak szaklapokat. Az állattenyésztéssel és szőlőtermesztéssel foglalkozó vállalkozók viszont szakképzetlenek, maguk tanultak bele szakmájukba, de közülük is hárman szakkönyvek segítségével. A lakó- és munkahely szétválasztása az egyik állattenyésztő kivételével többé-kevésbé mindannyiukra jellemző. Mindeközben az önellátás a kft.-t leszámítva minimális mértékben náluk is szerephez jut, és ők is kialakítanak kölcsönösségen alapuló kapcsolatokat.