Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

AZARY BEATRIX: A halállal és a halotti szertartással kapcsolatos terek,térképzetek

Ezután a halál kiváltó okaitól kezdve a halotti torral és a gyásszal bezárólag részletesen átveszi a halállal kapcsolatos szokásokat, hiedelmeket, szerepeket; bemutatja a haldokló utolsó óráit és utolsó útját. A rengeteg interjúból közölt idézet, a szövegmellékletként bekerült kísértettörténetek, búcsúztató-, sirató- és virrasztóénekek, sírversek, az anyakönyvek alapján készített táblázatok és a képmelléklet tovább színesítik a munkát, méltó kiegészítői ennek az alapos áttekintésnek. Csáky Károly ugyan nem helyez külön hangsúlyt az Ipoly menti halotti és temetési szokásokban megjelenő térbeliségre és térképzetekre, az összegyűjtött anyagból azonban mindez szépen kihámozható. E szerint a halállal, temetéssel kapcsolatos szokásoknak három fő helyszíne volt/van: a halottas ház - amit napjainkban részben a kórház, részben a hullaház helyettesít -, a haldoklás, a halál, a végtisztességadás (imádkozás, virrasztás, siratás) és a halotti tor helyszíne. Az udvar és az utca a papi szertartás és a temetési menet, míg a temető a végső nyugalomra helyezés tere. Mindhárom helyszínhez kötődnek olyan szokások, melyek kimondva-kimondatlanul kijelölik a tér egyes elemeit, és kihangsúlyozzák azok központi vagy éppen periferikus jellegét. A másvilággal kapcsolatos elképzeléseknek szintén vannak vizsgálatra érdemes térbeli dimenziói. Halottas ház A halottas ház annak idején a haldoklás helyszíne, a ravatalozás és a végtisztességadás tere volt. Az öregek napjainkban is otthon szeretnének meghalni; aki kórházba került, az utolsó órákra hazavágyik. Sokan még elköltözni sem szeretnek öregségükre a szülői házból. A fiatalabb generáció számára azonban éppen ellenkezőleg, a kórház jelenti a mentsvárat, sokan haldoklásuk előtt is oda kívánkoznak. Amikor az emberek még otthon haltak meg, a halottas ház szinte zarándokhelynek számított, a faluközösség figyelmének középpontjába került. Eljöttek a haldokló rokonai, ismerősei, sőt haragosai és ellenségei is, hogy búcsút vegyenek tőle. Itt mosdatták, öltöztették, tették koporsóba és ravatalozták fel a halottat, és a végtisztességadás központja is a halottas ház volt. Ide jöttek megnézni a felravatalozott halottat; itt zajlott a virrasztás, az imádkozás, a siratás és a beszentelés. Az I 960-as, 1970-es években vesztette el ezt a funkcióját a családi otthon, hiszen az emberek többsége kórházban hal meg, ahol mosdatják, öltöztetik és koporsóba teszik a halottat. A hullaház megjelenése tovább módosította a régi szokássort, hiszen ott vagy a templomban imádkoznak a halottért, ott zajlik a szertartás egy része, és onnan kísérik a halottat a sírhoz. A halottas házhoz sokféle, kimondottan a térrel, térrendezéssel kapcsolatos szokás kötődött. A házban természetesen az a szoba kapott kitüntetett figyelmet, ahol a haldokló feküdt. Gyakran az első szobában vetettek neki ágyat, miután azt kitakarították és a felesleges bútorokat eltávolították. A szenvedések enyhítésére lehetőleg igyekeztek a haldoklót olyan ágyba fektetni, amelyben már meghalt valaki (Kunt I 990:74). Jung Károlytól (1978:125) tudjuk, hogy a haldoklás megkönnyítésére, a kínok enyhítésére a hozzátartozók szentelt gyertyát gyújtottak a szobában. Nem volt ritka a haldokló földre fektetése sem a gyötrelmek enyhítésére, Kunt Ernő szerint azért, mert „aki földön született, földön könnyebben hal meg" (Kunt 1987:83). A földre fektetés gyakran konkrét helyen, a mestergerenda alatti gyékényen történt.