Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

AZARY BEATRIX: A halállal és a halotti szertartással kapcsolatos terek,térképzetek

Újabban a hullaházban vagy a templomban imádkoznak, így elmarad az imádkozok megvendégelése. Csáky Károly említi, hogy az általa kutatott legtöbb helyen megszűnt a virrasztás, aminek oka lehet az is, hogy a halottat már nem a háznál ravatalozzák fel. A halottas ház nemcsak a halált és a temetést megelőző előkészületek, hanem a temetés utáni halotti tor helyszíne is. Ipolyvarbón „a főhelyre, az ajtóval szembeni bal sarokba ültették a sírásót és a kántort, a másik sarokban üresen hagyták a helyet, az elhunytnak terítettek meg oda" (Csáky 1999:142). Egyes esetekben megterítettek, és kevés ételt félre is tettek a halott számára. Csíkszentdomonkoson azonban kifejezetten kerülik, hogy üres hely maradjon az asztalnál, a halott számára itt nincs teríték, és ételt sem tesznek félre neki (Balázs I 995:161). A halotti tort a középkorban a temetőben tartották, ennek emléke szórványosan még a 20. században is megtalálható volt. Szekeres Ilona említi sajókazai népszokásokat felelevenítő könyvében, hogy a halotti torra a temetőben hívta meg az egyik családtag a rokonokat, ismerősöket, miközben otthon a komaasszony sütött-főzött (Szekeres 1995:73). Az Aggteleki-karszt falvaiban pedig a tor előtt a temetőkapuban vendégelik meg a temetés valamennyi résztvevőjét kenyérrel és borral (Kunt 1983:18). A temetőben való megvendégelés Csíkszentdomonkoson a szegénység jele (Balázs 1995:161). Ma már nem csupán a családi házakban, hanem kultúrházakban és vendéglőkben egyaránt tartják a tort. Udvar, utca Balázs Lajos a halál hírének térben való terjedésére hívja fel a figyelmet. A hír a családi házból a szomszédságba, az állami és egyházi hatóságokhoz, végül az egész faluba eljut (Balázs 1995:86). A halott előkészítése után a koporsó kivitele, a halott követése (az udvaron zajló papi szertartás) és a temetési menet a halotti szokások következő színterén, a ház udvarán és a falu utcáin volt. Az Ipoly mentén mindenhol lábbal előre vitték ki a házból a koporsót. A tesmagiak szerint azért, hogy a halott ne jöjjön vissza (Csáky I 999:121). Róheim Géza azonban egy más területről származó, ezzel ellentétes adatot közöl: „A göcsejiek szerint a ravatalos ágyból fejjel előre kell kivinni, hogy úgy kerüljön a koporsóba, mint születésekor a világba." (Róheim 1990:166.) A végtisztességadás az udvaron folytatódott, a búcsúzók a gyászoló ház portáján gyülekeztek. Az udvaron zajló szertartás (követés) során a koporsót meghatározott ám vidékenként eltérő - rend szerint vették körbe a gyászolók. Kernenden a halott mellett álltak a legközelebbi hozzátartozók, a fejénél a pap, a kántor és a ministránsok, valamint a két lámpatartó és a halállobogó-vivő. A sírkeresztet egy fiú tartotta a halott lábánál (Liszka 1988:122). A végtisztességtevők nemek szerint is elkülönülhettek. Ebben az esetben az asszonyok a ház és a koporsó közti oldalon, a férfiak pedig velük szemben álltak (Kunt I 990:81 ). Nóvák László palócföldi tanulmányában azt írja: „A pap, a kántor a halott lábánál helyezkedik el. A férfirokonok a fejrészhez állnak (apa, férj, gyerekek), bal oldalon a közeli, jobb oldalon a távoli rokonok". (Novak 1989:274.) Balázs