Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

Tabló - Gera Mihály, szerk.: Ma már csak emlék? Budapest 1952-1975 Bogdán Melinda

kép korabeli értelmezésével találkozhasson az olvasó. Gerő András és Pető Iván Befejezetlen szocializmus című kötete (Gerő-Peto I 997) jó példa erre, a szerzők közlik a képek eredeti magyarázatát. A hiányuk azért is elgondolkodtató, mert az MTI-fotók legsajátosabb stílusjegye a képek sokszor manipulatív címkezese. Ez a képek másodlagos tartalmi cenzúrája volt, a fényképek „átírása" zajlott. (Például egy ruhapróba jelenetét ábrázoló képnek a szövege akár az is lehetett volna: Ruhaiparunk fejlődése töretlen: a Vörös Október Ruhagyár a dolgozók szükségleteinek kielégítésére megkétszerezte termelését.) A fényképek alapadatainak pontos közlését pedig az esztétikai rendezőelv mellett sem lehet elhanyagolni (az MTI-fotókat napra pontosan datálták). Gera tallózásának végeredménye abból a szempontból mégis izgalmas, hogy a képek legtöbbje kilép az „MTI-stílusból". Az „MTl-stílus" létalapja az volt, hogy a képszerkesztők csak ezeknek a sablonoknak megfelelő képeket jelentették meg, a publicitás pedig generálta a fényképészt az ilyen típusú látásmód használatára. Ezeknek a képeknek a legjellemzőbb vonása a beállítottság (például Kékes György 1. kerületi kéményseprő a Tabán kéményeit tisztítja, háttérben a Parlamenttel) és a félreértelmezhetetlen attribútumok szerepeltetése. Tóth József az MTI reklámrészlegének volt a munkatársa; tanulóéveiről visszaemlékezve felidézi Vadas Ernőhöz fűződő élményeit: „Elvitt egyszer városkép-fényképezésre. Mielőtt beszálltunk az autóba, értetlenül nézegettem, hogy miért van tele a csomagtartó muskátlisládákkal? Kiderült, hogy ezeket arra az esetre visszük, ha egy erkélyen vagy bárhol, a kép előterében hiányozna a virág, akkor díszítőelemként használjuk." (Markovics 2000.) Képanyagunkban az ilyen klisék használatát csak feltételezhetjük: Kiss István szobrászművész vajon maga vette fel a nyakkendőt a fotózás alkalmára, miközben a Csepeli Martinban az Acélolvasztáron dolgozott, vagy fényképészünk a zsebében hordott a portréfényképezéshez kellékeket? Ebben az albumban sok esetben fotográfusaink képi „elszólásait" láthatjuk, amelyek kevésbé átpolitizálhatok, némelyikük az akkori fotóművészeti irányokba sem sorolható be, sőt némelyik szociografikus hajlandóságot is mutat. Az 1 960-as években dolgozó fényképészek nagy része még a klasszikus magyaros stíluson nőtt fel, az ellenfényeket, a veretes kompozíciót ültették át a szocialista realizmusba.

2 A magyaros stílus szerkesztési elvei sem ragadhatok meg direkte fotóinkon. A képek egy része atipikus ebből a szempontból. Gera (I 997) a Képes Főváros című cikkében szemlét tart az I 950-1 990 között megjelent Budapest-albumok között, és megállapítja, hogy ezeknek legfőbb jellemzője, hogy a „kimosdatott Budapestet" mutatják be. Zavarba ejtő mostani válogatásában részben tapasztalni ugyanezt az általa megfogalmazott „kimosdatottságot". A kötet szerkesztője talán mégis elszalasztott egy lehetőséget, a képeket a „vannak" és „voltak" szintjén hagyta, újraértelmezésükre nem tett kísérletet. Az I 960-as években a Madách téren volt az MTI Fotó és kirakata. A politikai hírek mellett „kis színeseket" is nézhettek a kilences buszvégállomásán várakozók. A fényképeket cserélhető fémkeretekbe helyezve, hosszabb-rövidebb feliratokkal állították ki. Azért, hogy a város és az ország más pontján is láthassanak MTI-fotókat, 1960-ban létrehozták a Képes Híradó intézményét. Ez tíz képből álló válogatás volt, a csomagot vállalatok, intézmények rendelhették meg, és ebből állt össze az MTI-faliújság a közönség nagy örömére. Az album mai nézője már csak találgathatja, hogy ezek a képek helyet kaphat-