Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Tabló - A művészettörténet és folklorisztika virágos kertjeiben. Verebélyi Kincső: Korok és stílusok a magyar népművészetben Szacsvay Éva

Tabló SZACSVAY ÉVA A művészettörténet és folklorisztika virágos kertjeiben Verebélyi Kincső: Korok és stílusok a magyar népművészetben. Budapest: Osiris. 2002. 152 p. £\ szerzőnek kandidátusi értekezése volt az első olyan összefoglaló munkája, amely jelentős műtárgyállomány áttanulmányozása után tett kísérletet a népművészet újabb fogalmi körülhatárolására, problematikájának és új kérdéseinek a felvetésére, megválaszolására. Ha ez a munka akkor nem jelent is meg (pedig téziseit élénk vita követte az értekezés megvédésekor), „termékei" a hosszabb-rövidebb cikkek, konferencia-előadások és végül két kötet. Verebélyi Kincső kutatásaiban, kisebb-nagyobb terjedelmű írásaiban egyes kérdések már külön-külön is felvetődtek (Verebélyi 1993), ezekből most válogatva jelent meg első gyűjteményes kötete. Az eltelt időszakban született terjedelmesebb dolgozatokból kiindulva, az elméleti kérdéseket is felerősítve - mintegy összegzéseként - egy következetes elméleti és „gyakorlati" munka eredményeként vehetjük kézbe friss kötetét a korokról és stílusokról a magyar népművészetben. A könyvben sorakoznak az elmúlt, lassan 15 év kutatásainak tapasztalatai, letisztázott, világos megfogalmazásban kerülnek elénk a legfontosabb fogalmi, elméleti eredmények. Verebélyi Kincső kutatásai a népművészet-kutatás elmúlt 15 évének a legtöbb önálló módszerrel és terminológiai készlettel, elméleti megfontolással megalapozott vonalát adják. A népművészet-kutatás elfáradásának időszakában (az 1980-as években) támadt fel érdeklődése a népművészet problémái iránt, és munkássága megpezsdítette a témakörben gondolkozókat. Jóllehet a legjelentősebb népművészeti kiadványok sorozata jelent meg a megyék népművészeti köteteiben, vagy népművészeti szempontból fontos kiállítások katalógusai készültek, előrelépés kevés történt a népművészet-kutatás területén addig, amíg Verebélyi Kincső kísérletet nem tett a magasművészet nómenklatúrájának és a ^2 művészettörténet vizsgálati módszereinek alkalmazásával az alapkérdések felvetésére, a ^ népművészet témakörében lezajlott európai viták eredményeinek ismertetésére vagy az » eredményeikhez való igazodás kérdésének megvitatására. Szerencsére ezzel újabb és újabb tárgytípusok bevonása történt meg a népművészet értelmezési körébe besorolható al- _j§ kotások közé, minthogy a szerző munkáira a legjellemzőbb az, hogy a problémafelvetéseit tárgyakra alapozta. A kötet címválasztása is erre utal, amikor a történeti stílusok segítségével korokhoz és korszakokhoz, képzőművészeti irányzatokhoz rendeli a vizsgált tárgyakat. Kutatásainak háttereként tárgyakat és tárgycsoportokat jelöl meg forrásul, amelyekben a szerkezet, a stílus és a művésziség kérdéseit vizsgálta. A kilencvenes években megfogalmazott célja a „magyar népi kultúra díszített tárgyai alapján a népművészet jelenségeinek esztétikai-stilisztikai szempontú" megközelítése volt. A népművé- 291