Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

SZUHAY PÉTER - KŐSZEGI EDIT: Örökös lakás. Az etnikus egyediség és a kétegyházi Faragó Zsigmond temetése

virrasztoltak, még nem volt ravatal, egy-egy fél liter pálinkával megkínáltak, egy-egy háromcentessel, ittak, ittak, de nem úgy, mint nálunk. De most már nem, mióta itt van kint a ravatalozó, nem isznak. Esetleg itthon, ha elmegy az ember, megkínálják, de náluk nincs ez a szokás. Se a magyaroknál, se a románoknál. Ok azt éneklik csak, amit a papok mondanak. Mást nem. De nálunk énekelnek. Míg végigviszik, ott is, amikor leteszik, még le se engedik, hogy tegyék, és akkor is énekelnek, sőt ha van zenész, akkor még ott is húzzák a gödörnél, hogyha kap az ember muzsikásokat, zenészeket. Már most, az egyik magyar ott a szomszédban, rá két napra meghalt a felesége, ő is úgy temetett. Szépen kiszőnyegezte a felesége gödrét, és szépen eltemette ugyanúgy, levasalta, sőt, még betont tett rá a feleségére. Ugyanúgy csinálta a szomszéd is, ahogy látta, hogy csinálják a cigányok. Virrasztalás volt, ugyanúgy ő is megtartotta. Nem itt, a háznál, hanem ott kinn virrasztottak. Italt vitt ki a temetőbe, ugyanúgy leszőnyegezte, lakást csinált neki ő is. Lehet, hogy két-három év múlva már itt a magyarok is így fognak temetkezni, hát egy megkezdi, akkor már ez ugyanúgy megy, és a magyarok is itt egy páran, nem mindegyik, de már amelyik úgy jobb módú, és lássa, hogy ebben az igazság, hogy az egy örökös lakás, ahova lemennek, mert megadjuk az ősünknek a tiszteletet, a végakaratját, hát nálunk ez a szokás. JEGYZETEK I. A több mint négyezer lelket számláló Kétegyházán többségében görögkeleti vallású, magukat románnak mondó emberek laknak. A románok mellett katolikus vallású magyar és német népesség él itt. A település mintegy tíz százalékát teszik ki a cigányok. Ok elsősorban - a másári, a kherári és a csurári törzshöz tartozó - oláh cigányok, bár a törzsi leszármazás elmesélése rendre bonyodalmakat, zavarokat és vitákat okoz akár a házaspárok, akár a testvérek vagy egyéb rokonok között. A falu oláh cigánysága egységesen a többi falubeli nem oláh cigány cigányt romungrónak nevezi, a nem cigányokat pedig gázsóknak vagy ezzel szinonim kifejezésként parasztnak mondják. Gázsón egyaránt értenek magyart, románt és parasztot. Amikor a román kategóriát használják, konzekvensen román anyanyelvű és/vagy görögkeleti vallású emberekre gondolnak. Ha valakire a magyar megjelölést mondják, egyaránt gondolhatnak magyar és román emd bérre is. <N 2. E fejtegetés elhangzott a cigány nyelvről és a cigány kultúráról szóló konferencián az Államigaz4ON S gatási Főiskolán, 1997-ben. 3. Michael Stewart elsősorban Okely (1984; 1991), Sutherland (1977) és Bloch (1988) elméletére utal. 4. A magyar halotti és temetési szokások konkrét leírásaiban nem igazán bővelkedünk. A rendelkezésünkre álló megfigyelések jobbára az etnográfia által a népi kultúra hagyományosnak tartott korszakára vonatkoznak. A néhány cigány temetési leírás ezzel szemben eggyel későbbi korszakra, az elmúlt fél évszázadra vonatkozik. A néhány összefoglaló jellegű munka (Tárkány Szűcs 1981, Tátrai 1982, Károly 1988) lényegében egységesen K. Kovács (1944), Kiss (1920) szakirányú tanulmányaira hivatkozik, utalva természetesen olyan táji és települési monográfiákra is, amelyek megemlítik a gyászt és a temetést is. Legteljesebb munkának Kunt Ernőnek a magyar parasztság halálképéről szóló tematikus monográfiáját tekinthetjük ( 1987). Ebben lépésről-lépésre H I 8 nyomon követhetjük a temetés menetének egészében a cigányok és a parasztok gyakorlata kö-