Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

MOHAY TAMÁS: Egy ünnep alapjai. A csíksomlyói pünkösdi búcsú új megvilágításban

MOHAY TAMÁS Egy ünnep alapjai A csíksomlyói pünkösdi búcsú új megvilágításban* A csíksomlyói pünkösdi búcsú Erdélyben a régi és nagy ünnepek közé tartozik. Csíksomfyó tradicionális Mária-kegyhely, ahol ferencrendiek vezetésével évszázados ünnepi gyakorlatok alakultak ki, melyek a történelmi körülmények változásai közepette is megtartottak bizonyos állandóságot. A nyilvános, teljes és szabad búcsújárás betiltását, 1949-et követően negyven évig mintegy rejtve zajlott az ünnep, a hatóságok részéről tapasztalt tűrés határait folyamatosan tágítva. 1990 óta minden korábbit meghaladó tömeg van jelen pünkösdkor Csíksomlyón, s e tömeg összetétele minden korábbinál nagyobb mértékben kiterjed a magyar nyelvterület egészére, sőt azon túl is. A tanulmányom két új eredményt szeretne a szakmai nyilvánosság kritikus figyelme elé tárni: az első a búcsú eredettörténetével, a második a búcsújárás folyamatosságával kapcsolatos. Az eredettörténet Egy hosszabb, immár tíz éve tartó kutatás keretében azt vizsgálom, hogyan találkozik össze a csíksomlyói pünkösdi búcsúban a vallási hagyomány és a nemzeti önkifejezésre törekvés (Mohay 1992; I 996; I 997). A jelenkutatás és a változások néprajzi vizsgálatát követően fordult figyelmem a búcsú múltja, eredete felé. A búcsúval kapcsolatos narratívak közül az egyik legtartósabb a hargitai csatáról szóló történet. Eszerint az ünnep, vagyis a pünkösd szombati búcsújárás eredete 1567-re megy vissza, amikor János Zsigmond erdélyi fejedelem haddal próbálta a csíki székelyeket unitárius hitre téríteni. A székelyek azonban a csatában győzedelmeskedtek, az ütközet ideje alatt a gyerekek és az öregek a templomnál imádkoztak, majd a visszatérőket győ£ zelmi ágakkal fogadták. A győzelmet a csodatevő Mária-szobor előtt köszönték meg, s 7 ennek emlékünnepe lett pünkösd szombatján a búcsújárás Csíksomlyóra. § Ez a történet manapság és az utolsó száz évben közkézen forog, széles körben elter^ jedt. Megtaláljuk a búcsúról és a kegyhelyről szóló népszerűsítő munkákban éppúgy, j£\ mint útikönyvekben, feldolgozásokban (például Lévay I 935:365-366; Pálfi I 975; Katoli§ kus Lexikon 11:448; Székely 1995:186-187; Soós 1996; Léstyán 1996 I: I 93; Savai 1997: P^

4 I 03-105; Vofkori I 998 11:28-29). Említése nem hiányzik a búcsúval kapcsolatos ünnepi beszédekből és újságcikkekből sem (Egyed I 990; Gy. A. I 995; MTI 1995). Domokos Pál Péter Kájoni Cantionale-kiadásának elején, a történeti áttekintésben hozza ( I 979:6-9). Ferences szerzőknél ismételten előfordul (György 1930; Benedek é. n.; Boros 1994:7579; Papp 1995:1 5). Gyimesből népi elbeszélésből is közölték (Tankó I 996:73). Feltűnő viszont, hogy a hargitai csatáról csakis a csíksomlyói pünkösdi búcsúval kapcsolatban 230 esik szó; azon kívül nem találkoztam vele sem történelmi forrásokban, szakmunkákban,