Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Sáfrány Zsuzsa: Állattartás-pásztorművészet gyűjtemény
86 Sáfrány Zsuzsa zeumba három borotvatartó az Alföldről (ltsz.: 60.19.1, Tiszafüred; ltsz.: 60.139.104- 60.139.105, Békéscsaba), egy pásztorkészség (ltsz.: 60.139.101), valamint két kalotaszegi kéreg sótartó (ltsz.: 60.75.140-60.75.141). Különböző típusú botok is bekerültek a gyűjteménybe: a Börzsönyből 3 darab (ltsz.: 60.63.41, 60.63.74-60.63.75), egy figurális díszítésű Ko- rondról (ltsz.: 60.7.1), egy faragott Kalotaszegről (ltsz.: 60.75.142), valamint egy román pa- kulárbot Magyarbodzáról (ltsz.: 60.136.14). A Mezőgazdasági Múzeum ebben az évben adott át egy 32 darabos, a kárpáti szlovák pásztorkodáshoz kapcsolódó kollekciót, melynek tárgyai Herman Ottó egykori gyűjtéséből valók (ltsz.: 60.12.1-60.12.32, fejőpoharak, merítőedények, kanalak). Jelentősen gyarapodtak az előtte mostohán kezelt paraszti istállózó állattartás eszközei is. (A gyűjtemény egészét tekintve ma is alig képviselt ez a terület.) Egy abádszalóki kötelesmester műhelyéből kötőfékek (ltsz.: 60.71.1-60.71.17), Kékről lóvakaró, csutak, kefe (ltsz.: 60.61.33-60.61.36) került elő. Ebből a gyűjtésből való egy igen régies, vesszőből font szájkosár is (ltsz.: 60.88.19). 1961- ben 528 tárggyal gazdagodott a gyűjtemény. Baumgärtner Kálmán magán- gyűjteményének bekerülésével kiemelkedő dunántúli és felföldi darabok gyarapították a pásztorművészeti együttest. „Ez a gondosan válogatott kis kollekció (26 db), melynek tárgyait a gyűjtő maga kutatta fel az ország különböző falvaiban, dunántúli, spanyolviasszal berakott tükrösöket, mángorlókat, borotvatokokat, néhány szép somogyi szarusótartót, gyufatartót, felföldi csanakot, faragott pásztor- és sétabotot tartalmaz.” (Néprazi Értesítő 1961. 205.) A művészi szintet elérő szaru- és fatárgyak alkotói az utókor számára és öntudatuk megnyilvánulásaként a tárgyakon feltüntették saját nevüket vagy a tulajdonosét, sokszor a készítés évszámával együtt. A Baumgartner-gyűjteményből kerültek be Király Zsiga követőinek munkái, például a rábapatonai Kálmán János által készített 61.140.23-as leltári számú borotvátok.27 A pásztorok mindennapos használatra szánt eszközei - terelőostorok és botok - ebben az évben is gyarapították a gyűjteményt. A paraszti jószágtartás felszerelései közé tartozik egy Bodrogkeresztúrról való, kőből készült vályúsorozat (ltsz.: 61.48.33-61.48.35, 61.113.12-61.113.15). Használata szempontjából különlegességnek számít az a 2 darab Du- napatajról való ezüstözött csengő (ltsz.: 61.153.1-61.153.2), melyeket csak négyökrös fogatra lehetett tenni. 1962- ben 132 tárggyal gyarapodott a gyűjtemény. Hofer Tamás 55 darab tárgyat gyűjtött Kiskőrösön (ltsz.: 62.170.19-62.170.73), 42 darabot pedig Dunapatajon (ltsz.: 62.171.2-62.171.43), Manga János 3 darab bicskát hozott Dévaványáról (ltsz.: 62.87.2- 62.87.4). Pesovár Ernő sárbogárdi gyűjtésének eredményeként 15 darab bicska (ltsz.: 62.184.1- 62.184.15) került be. A következő évektől a gyarapodás mértéke csökkenő tendenciát mutat: 1963-ban 79 tárgyat leltároztak be. Ennek az évnek az egyik kiemelkedő tárgyegyüttese egy hortobágyi csikós teljes lovaglófelszerelése, melyből az állattartás-gyűjteménybe 7 tárgy (ltsz.: 63.89.163.89.7) került, a kollekció többi darabja más gyűjteményeket gazdagított. A paraszti jószágtartás újabb eszközei kerültek a múzeumba, apró használati tárgyakkal együtt, Morvay Judit és Molnár Mária botpaládi gyűjtése révén (ltsz.: 64.6.4, 64.116.1). Említést érdemel továbbá id. Kapoli Antal 1904-ben készült faragott ládája (ltsz.: 64.6.1), valamint a gyűjtemény legré27 A Király Zsiga körül kialakult faragókor munkásságáról a fent említett beszámoló óta jóval árnyaltabb képpel rendelkezünk. (Vő. Szelestey 1987.)
