Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Földessy Edina: Afrika-gyűjtemény
Afrika-giűjtemény 491 még a Bécsben és Berlinben található libériái gyűjteményeket dolgozta fel. Kutatásainak eredményét egy évvel később publikálta (Donner 1940). A Fuszek-gyűjtemény egyes tárgyairól úgy vélte, hogy azok fontosak a kultúrterület képének pontosításához. A felsorolt négy nagyobb gyűjteményen kívül a század elejétől a 2. világháború kitöréséig folyamatosan, szinte minden évben érkeztek a múzeumba afrikai tárgyak. Kivétel az 1902-es, 1906-os, 1915-ös, 1921-es év, és az 1917-1919, 1923-1927, valamint az 1933- 1936 közötti periódus. A múzeum összesen huszonnégy személytől kapott ajándékba tárgyakat, tizenhattól vásárolt, két hagyatékhoz jutott hozzá, két múzeumtól kapott átadásként gyűjteményt, és egytől vásárolt. Egy esetben ismeretlen a megszerzés módja. Míg a századelőn gyakoriak voltak a tárgyvásárlások, addig az 1914 és 1939 közötti időszakban az Afrika-gyűj- temény kizárólag ajándékozás útján növekedett. Egyetlenegy kivétel az 1921-ben Pázmán Fe- renctől való vásárlás. Az ajándékozók és eladók között olyan híres személyek is szerepeltek, mint a már említett József Ágost főherceg, Bartók Béla, aki egy algíri nádfurulyát (ltsz.: 107044) ajándékozott 1913-ban, Szécsi László, aki részletes leírással kísérve varázslómaszkot (ltsz.: 130805) adott ajándékba 1932-ben.43 Szécsi később Amerikában Segy Ladislasként vált ismertté mint magángyűjtő és galériatulajdonos. A harmadik állandó kiállítást a háború veszé- A 2. világháborútól napjainkig lyei miatt 1942-ben lebontották, és a tárgyakat ládákba csomagolták. A nemzetközi gyűjtemény károsodás nélkül vészelte át a háborús időket.44 Az 1940-es évek elején elmaradtak az időszakos kiállítások, és megcsappantak a tárgyvásárlás lehetőségei. 1940-ben új leltározási rend lépett életbe, és a múzeum összes gyűjteményében raktárrendezési és revideálási munkálatok folytak. Az afrikai anyagot Gunda Béla múzeumi segédőr rendezte, aki 1941-re fejezte be az új cédulakatalógus felállítását és annak tárgycsoportok szerinti besorolását. 1940-ben az Országos Magyar Történeti Múzeum - amelyhez akkoriban a Néprajzi Tár tartozott - megállapodást kötött a Vas- és Fémgyűjtő Központtal, hogy „az ország egész területén összegyűjtésre kerülő tárgyak közül a művészi jellegűeket beolvasztás előtt” egy tisztviselő megnézhesse, és a műértékkel bíró tárgyakat ily módon megmenthesse.45 Némiképp előrefutva az időben itt említhető meg, hogy 1954-ben hét karperec (ltsz.: 54.88.1-54.88.7) került az Afrika-gyűjteménybe, melyeket a csepeli ócskavastelepen talált egy magánszemély. 1939 után közel tíz éven keresztül egyetlen tárgy sem került az Afrika-gyűjteménybe. A gyűjteménygyarapodás a 2. világháború után, 1948-tól indult meg újra. Két évig az Afrika-gyűjtemény ajándékok és más múzeumoktól való tárgyátadások révén növekedett. A pénzügyi helyzet javulását mutatja, hogy 1950 és 1952 között 134 tárgyat vásároltak. A 20. század második felére jellemző, hogy az ajándékozások ritkulnak, és a gyűjteménygyarapítás lehetősége egyre inkább a vásárlásban rejlik. Ez a tendencia, melyet a továbbiakban kimagasló értékű gyűjteményekkel illusztrálunk, a hatvanas évek végétől markánsan jelentkezik. 43 NMI 32/1932. Szécsi László - Párizs - afrikai varázsló maszk ajándéka a Néprajzi Tárnak. 44 NMI 17/1945. Jelentés a Néprajzi Múzeumot ért háborús károkról. 45 NMI 9/1941. Jelentés az Országos Magyar Történeti Múzeum Néprajzi Tárának 1940. évi állapotáról, anyagainak gyarapodásáról.
