Csete Balázs: Kalotaszegi fafaragások ( A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 3; Budapest, 1990)

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ Kalotaszeg: művészeti fogalom - állapította meg Erdély e sajátos tájegységéről Kos Károly, amit többek között így indokolt: „Igaz, hogy Kalotaszeg zárt vidék: néprajzilag teljesen, geográfiailag jórészben. Művészetében (ruházatán kívül) a XIV. és XV. század művészeti stílusát vállalta magáénak és ezt konzerválta. De bár mindig nagyforgalmú országutak szelték egész hosszában, meg keresztben, és Erdély első vasútja Kalotaszeg földjén ment keresztül, valamint Kolozsvárnak, Erdély legnagyobb városának tövében terül el földje, mégis jobban megtartotta és önállóbban fejlesztette, építette ki talán minden más magyar népcsoportnál gazdagabb, de mindenesetre eredetibb, egyénibb, magyarabb művészetét. . . A kalotaszegi művészet színes, de nem tarka, virít, de nem rikít. Mint a virágos hegyoldali kaszáló."

1 A Nagyvárad és Kolozsvár között elterülő, a Körös és a Kalota vizei által határolt közel negyven, többségében magyar falu alkotta Kalotaszeg egyedülállóan gazdag és változatos díszítőművészetét elsősorban varrottasai, szőttesei, bútorai, fazekasmunkái és fafaragásai tették híressé.

2 Kalotaszeg meglehetősen korán magára vonta a néprajzi érdeklődés figyelmét. Tulajdonképpen a kalotaszegi népművészet felfedezésével kezdődött el a magyar népművészet felfedezése. Szemléletesen bizonykodik erről Malonyay Dezső század eleji impozáns népművészeti monográfiasorozata, mely első kötetét teljes terjedelmében ennek a tájegységnek szentelte.^ De nemcsak a népművészeti, hanem a szűkebb értelemben vett szaktudományos táj monográfiák - azóta már végeláthatatlan - sorát is Kalotaszegről készült kötet nyitotta meg.

4 A múlt század végének nagy etnográfusa, Jankó János nemcsak a regionális néprajzi monográfia műfajának megteremtésével emelte a szaktudományos érdeklődés homlokterébe ezt a tájegységet, hanem a millenniumi néprajzi falu 11 magyar házának egyikét is erről a vidékről választotta ki. A Bánffyhunyadról származó lakóház a kalotaszegi fafaragást, lakáskultúrát és népviseletet kellőképpen reprezentálta.

5 Jankó János nyomán etnográfus generációk sora fáradozott a kalotaszegi magyarság népi kultúrájának mind szélesebb területét feltárni. A számos résztanulmányon, kisebb-nagyobb közleményen kívül több tematikus monográfia is napvilágot látott.

6 Kalotaszeg népművészetének ismertté válásában kezdeményező szerepet játszott a Bánffyhunyadon élő Gyarmathy Zsigmondné Hory Etelka (1843-1910), aki a múlt század nyolcvanas éveiben több közleményben adta közre a kalotaszegi kézimunkák motívumkincsét. Ennek köszönhetően a kalotaszegi hímzések hamarosan európai hírnévre tettek szert és befolyást gyakoroltak a század elején kibontakozó magyar szecessziós iparművészetre is.

7 A formagazdagság és alkotói leleményesség tekintetében azonban a férfiak által űzött fafaragás sem maradt el a női kézimunkák mögött. Máig érvényes az 1. Kós Károly: Kalotaszeg. Kolozsvár, 1932.168-169. 2. Kalotaszeg történeti és néprajzi ismertetését adta legutóbb Balassa Iván: A határainkon túli magyarok néprajza. Budapest, 1989.63-83. 3. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete I. A kalotaszegi magyar nép művészete. Budapest, 1907. 4. Jankó János: Kalotaszeg magyar népe. Néprajzi tanulmány. Budapest, 1892. 5. Vö. Jankó János: A millenniumi falu. Sajtó alá rendezte Szemkeő Endre. Budapest, 1989. 54-58. és 148. 6. Mint pl. Olosz Katalin - Almási István: Magyargyerőmonostori népköltészet. Bukarest, 1969.; Faragó József - Nagy Jenő - Vámszer Géza: Kalotaszegi magyar népviselet. Bukarest, 1977.; Végh Olivér: Kalotaszegi fazekasság. Bukarest, 1977.; Részletesebbirodalmat 1. Balassa Iván i.m. 83. 7. Részletesebb ismertetést és kutatástörténeti áttekintést ad Várady Pál - Borbély Anikó: Kalotaszeg Felszeg. Budapest, 1989. 12-14.