Csete Balázs: Kalotaszegi fafaragások ( A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 3; Budapest, 1990)
KALOTASZEGI FEJFÁK
KALOTASZEGI FEJFÁK A kalotaszegi temetők mind dombtetőn vagy hegyoldalban vannak. Közel a faluhoz vagy éppen a templom körül (cinterem), mint pl. Magyarbikaion és Magyarkiskapuson. Legmagasabb hegytetőre a kispetri temető került, ahonnan köröskörül fenséges kilátás nyílik a környékre. Nyárszón a régi templom a mai temető mellett volt. A kalotaszegi temetőkben a sírok általában keleti irányban feküsznek, vagyis a halott arccal kelet felé néz, de újabban ez sem szabály már. Egyes hantok, főként a kőkeresztesek léc-, némely esetben vaskerítéssel övezettek. A hantok legszebb dísze a fejfa, gombfa, fútul (fűti) való fa. A kopjafa elnevezést nem használják. Közös sírhanton több fejfa is sorakozik egymás mellett. A sírdíszítést többnyire a természetre bízzák, s az elköltözöttek számára az neveli évről-évre a síri virágokat és az árnyat hintő, dúslombú fákat, hogy ne égjen ki a pázsit és ne hervadjon el a virág. Azonban egyre szaporodnak már az állandóan ápolt sírok is, amelyekre kerti virágokat ültetnek. Magyargyerővásárhelyen és Zentelke-Kalotaszentkirályon a fejfák tövéhez régi, hímes cserépkancsókban vágott virágot tesznek. A fejfák között vannak igen vékony, karcsú és vaskos magas vagy alacsony vastag, zömök példányok. Földfeletti magasságuk általában másfél méter, de vannak 2-2,5 és 3 m magasak is. Megmunkálásuk minden esetben gondos, tökéletes. Formáik nem mutatnak sem aránytalanságokat, sem ügyetlen elrajzoltságokat, torzulásokat. A fejfákat tölgy- és cserfából faragják, de Magyarókerekén jobban szeretik a tartósabb szilvafát. A fa héját fészével lehántyák s így készítenek belőle cölöpöt. Ezután bárddal bárdolják (simítják), majd gyalulják. A cölöpön kimérik a fejei (a faragott felső részt), az alatta lévő ereszt, a betűs lapot és a fejfa földbekerülő lábát. A tagozatok formáit a cölöp eleinél rendes rámás fürész-szel vágják ki, amikor is két szomszédos lapon egyszerre alakítják ki az azonos (szimmetrikus) formát. A lapokon már vésni kell a fejfatagozatokat, mert fűrésszel nem férnek hozzájuk. A kifűrészelt tagozatokat v&óvel vagy kézvonósaX (vonókés) simítják. A fejfák finoman, könnyedén faragott tagozatai és ezek összetételei községenként, ha mások is, de csaknem mindenütt vannak általánosnak mondható típusok. A fejfa főjének tagozatai közt leggyakoribb a többféle belső szerkezetű csillag, a református vallás szimbólumaként, mely a fiatornyoskás templomtoronyról került a fejfára. Gyakoriságban vele egyenrangú a tulipán, mely a magyarság jelképe. Két tulipán nyitott kelyhekkel egymásra is borul, és kelyhük felső széle pártázatosan csipkés is lehet. A tulipán- és csillagformáknak rendkívül változatos sorozatuk van. A fejfatagozatokat illetően Magyarókerekén csak a tulipán és a csillag elnevezést használják. Sűrűn előfordul a koponya is a halál emlékeztetőjeként. A többi fejfatagozatot összekötő forma a tángyér (tányér) alaki elnevezés. A tányérok kettőzöttek s többszörösek is. Malonyay a kalotaszegi fejfák nagy részének S alakú fejkiképzését lófejnek nézi 1 , mely állítással kapcsolatosan Szabó K János megjegyzi, hogy ez talán valami régi jelkép maradványa, talán csak a technikai véletlen szülötte. 2 Technikai véletlenszerűségről ennél, a Kalotaszeg több temetőjében gyakran ismétlődő formánál, amelyet Nyárszón kapufélformának neveznek, aligha lehet szó. De az a kérdés sem tisztázott még, hogy miért lenne éppen lófej? Damoson az S alakú kapufélforma-tagozat tetejére sokszor még koponya, csillag, tányér, gomb és négy függőleges lapján teljesen átfúrt dominókocka-szerű tagozatokat is elhelyeznek, miáltal egészen tornyos kiképzés keletkezik. 1. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete I. A kalotaszegi magyar nép művészete. Budapest 1907. 2. Szabó K. János ismertetése Malonyay könyvéről. Ethnographia XVIII. 1907. 366.
