Csete Balázs: Kalotaszegi fafaragások ( A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 3; Budapest, 1990)

ELŐSZÓ

a szazad eleji megállapítás, hogy „ritka az olyan kalotaszegi gazda, aki ne maga készítené gazdasági eszközeit, a díszítő faragáshoz meg a legtöbb ember tud. Akad a hímes utcaajtónak is mestere, rendesen minden faluban."

8 Ennek a művészkedésnek nemcsak az utcaajtók, kapubálványok, épülethomlokzatok ékes szószólói, hanem a temetők is. Kós Károly erről így emlékezik meg:, A kálvinista Kalotaszeg népe megoldotta a maga temetőjének művészetét is a maga fafaragó és színeket imádó művészi készségével, amikor megteremtette páratlan gazdag változatban a kalotaszegi fejfa-tfpust. Ezt megtette ugyan Erdély többi protestáns népe is, de a leggazdagabban, legnagyobb fantáziával és találékonysággal kétségtelenül Kalotaszeg népének sikerült ez. A kalotaszegi temetők faragott, festett csillagos, gombos és tulipános „fejgombfája", akár fából, akár „kőből" való is, a kalotaszegi faés kőfaragás legszebb és legjelentősebb eredménye."

9 A kalotaszegi népi fafaragás ezen kincsestárából nyújt mutatványt jelen kötetünk, melynek anyagát fél évszázaddal ezelőtt egy néprajzi érdeklődésű lelkes rajztanár gyűjtötte össze és helyezte el a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában.

10 Csete Balázs 1893-ban született az egyetlen katolikus jászsági faluban, Jászkíséren. Szolnokon nevelkedett fel, a polgári iskolában már felfigyeltek rajzaira. Rendszeresen látogatta a Szolnoki Művésztelep kiállításait, élethivatásul a képzőművészetet választotta. Ezért a kiskunfélegyházi tanítóképző elvégzése után beiratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskola rajztanári szakára, szünideit pedig a Szolnoki Művésztelep nyári tanfolyamain töltötte. 1915-ben katonai szolgálatra bevonult, hamarosan hadifogságba esett. Turkesztánba, majd Moszkvába került, ahonnan csak 1920-ban tért haza. Tanulmányait befejezve művészi pályára készült, azonban időközben megrokkant édesapja megsegítése miatt kénytelen volt állást vállalni a csepeli polgári iskolában, ahol közel negyed évszázadon át nevelte tanítványait a rajz és a népi kultúra megbecsülésére. 1948-ban Jászkísérre helyeztette magát, azzal a szándékkal, hogy szülőfaluja néprajzával foglalkozzon. Nyugdíjba vonulása után haláláig, 1952-1958 között a szolnoki múzeum munkatársaként dolgozott.

11 A néprajz iránti érdeklődése korán felébredt. Művésszé érése idején jelent meg a Malonyay Dezső által szerkesztett monográfiasorozat, ami nagy hatást gyakorolt rá. Maga is mind többet foglalkozott a népművészettel. Eleinte szülőföldjén, majd egyre távolabbi vidékeken végzett adatgyűjtést és készített rajzvázlatokat. A harmincas években szinte az egész országot bejárta. Ismereteit olvasmányos formában, saját rajzaival illusztrálva az ifjúság számára gyűjteményes kötetben adta közre.

12 Bálint Sándor elismeréssel szólt e munkáról, „amely szakmai jártassága mellett különös módon annyiszor tapint a népművészet, a népkultúra leglelkére, melyet sokszor az ún. néprajztudósok sem vesznek észre".

13 Mint pedagógust élénken foglalkoztatta a népi kultúra értékeinek, elsőrendűen a magyar népművészetnek a megismertetése az ifjúsággal. Ezért szorgalmazta az iskolai múzeumlátogatások rendszeressé tételét, az iskolai múzeumok létrehozását, a népművészet tantárggyá emelését, a rajztanárok részvételét a falukutató mozgalomban stb.

14 A néprajztudománnyal, mindenek előtt a Néprajzi Múzeummal az 1920-as évek óta szoros kapcsolatot tartott fenn. Györffy Istvánnal, Viski Károllyal való ismeretsége révén módjában állt tanulmányozni a múzeum népművészeti anyagát, saját tárgygyűjtéseivel, feljegyzéseivel és különösen rajzaival, színes akvarelljeivel pedig folyamatosan gyarapította a múzeumi gyűjteményeket. Főként a népi bútorok és a viselet dfszítőkultú8. Malonyay Dezső ijn. 37. 9. Kós Károly Lm. 156. 10. Csete Balázs kéziratai EA 954-955. szám alatt, rajzai pedig az EA R 272-400. számon találhatóak. 11. Részletesebb életrajzi beszámolót ad Kaposvári Gyula: Csete Balázsra emlékezve. . . Néprajzi Hírek XVn. 1988. 45-47. 12. Faluról-falura, házról-házra... Gyűjtötte, rajzolta és írta Csete Balázs. Budapest, 1939. 13. Kaposvári Gyula im 46. 14. Vö. Csete Balázs: A magyar népművészet megmentése (Magyar falukutatás). In.: A csepeli államilag segélyezett községi polgári fiú- és leányiskola értesítője az 1932/33 iskolai évről VIII. Budapest, 1933. 3-18.