Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

kezeit és azt mondja: Emberem, ne üss többet. Felfogadom, hogy ezután minden szavadat úgy megfogadom, hogy ha azt mondod, hogy lépjek be a tűzbe, oda is belépek, csak ne verj tovább, mert megszakad a szívem. Erre aszt mondja az ember: tehát így lesz asszony? Esküszöm, hogy így lesz. Most látom, hogy te ember vagy, nem mint az első férjeim, gyávák voltak, féltek tőlem. Jól van asszony, dehogy verlek én tovább, hiszen én szeretlek téged, hisz azért vettelek el feleségül, hogy hallgassuk meg egymást és éljünk jól. Ezzel el is múlott minden, oljan jól éltek, hogy senki nem hallott róluk egy rossz szót sem, szépen gazdálkodtak. Közeledett az aratás, cséplés ideje, esszehordták a gabonát a cséplési helyre és elment az ember, hogy nézze meg végzett e a komáik a csépléssel, hogy tegyenek ők be csépelni lovakat, ahogy szokás volt. A komájuk végzett, felrakta a zsákokat a kocsira és elindultak hazafelé. Azt mondja a komája: Koma menjünk be a korcsmába, igyunk egy féldeci pálinkát. Menjünk, mondja a másik koma és elkezdtek inni, megfeledkeztek hazamenni.Az ökrök kint a kocsi búzával, ők meg jól mulattak a korcsmában. Úgyhogy már déli 12 óra is elmúlott, éhesek kezdtek lenni. Azt mondja a Koma a fiatalembernek: Koma, ha tudná magának a felesége, hogy mi ketten itt iszunk a korcsmában, kiforrázná magának a szemeit. Azt mondja a másik koma: mibe fogadjunk, hogy ha a feleségem megtudja, hogy én a korcsmában iszom, még ebédet is hoz nékem. Aszt feleli a másik koma, ha a maga felesége ebédet hoz magának, én a kocsit ökrötül és búzával együtt magának adom. Azt mondja a koma: áll a fogadás. A korcsmáros is szentesítette. Ez időben bejön egy gyerek a korcsmába cigarettát venni az apjának. Azt mondja neki a fiatalember: kisfiam, nesze néked egy lei és menjél haza hozzám. Mondd a feleségemnek, hogy reggeltől a korcsmában iszom és nagyon megéheztem, hozzon ebédet. A kisfiú megörült a leinek és szaladt szorgalmasan, szóljon a nénikének. Odaérve a házhoz szólott a nénikének, azt izente a bácsi, a maga férje, hogy ő iszik a korcsmában reggeltől és nagyon megéhezett, vigyen neki ebédet. Az asszony éppen akkor