Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

Azokkal beszélgetett, akik 8—10—15 holdasok voltak, akiknek már volt lova, akikkel üzleti összeköttetésben volt. Esténként kártyáztak is, ezek mind szegényemberek voltak. Társaságban ha volt, akkor iparosokkal volt együtt, mert volt Ipartestület is, minden évben egyszer volt előadás meg bátyus bál, ahová csak az iparosok mentek el. Volt egy Róm.Kat. Olvasókör, oda járt, a 48-as szabadságharcos könyveket szerette nagyon, meg Gárdonyi könyveit. Gárdonyi apja Sályban volt kovács, a nagyapám meg itt, mindig emlegette, mert találkoztak valamikor. Meg szerette Mikszáthot, Móriczot, Jókait. Olvasta az Uj Nemzedék-et (újság). Rádiója elsőnek volt a faluban, fülhallgatós. A beszerelést is ő csinálta a papnak meg a tanítóknak. Gépkocsivezető volt, ha ők mentek valahová, ő vezette a kocsijukat. Pap, jegyző, orvos mentek mulatni őt kérték, hogy László jöjjön már. Kisebb javításokat is elvégzett. Nem csizmában járt, úgy járt, mint az iparosok. Édesanyám — nagyon sokat olvasott, ott volt édesanyám anyja, apja, meg az édesapám neveletlen testvérei, sokszor kétszer is sütött kenyeret egy héten. Édesanyám apai nagyapja gépészkovács volt. Apám testvérei: 1 lakatos, 1 kovács, 3 vasmunkás, 3 szabó. Édesapám sokat mesélt nekünk, különösen I. világháborús történeteket, a 48-as szabadságharcról meg nagyapám mesélt (1856-ban született), mert az ő apja résztvett a szabadságharcban. Mindig azt mondta édesapám, hogy fiam kártyát ne vegyetek a kezetekbe, mert egyszer leült kártyázni, annyit nyert egy este össze, hogy egy házat vehetett volna rajta, de még másnap akart tovább játszani, de elveszített mindent — ezt okulásul mondta mindig. Hozzánk nagyon szigorú volt, megkövetelte a pontosságot. Nyáron én harangoztam, hogy apám tudjon dolgozni, meg segítettem a mezőgazdasági munkában nagyapáméknak, mert náluk volt résziben a föld, kaszáltam is, csépeltem, hordtuk a takarmányt. A harangozás volt a legfőbb. Édesapám nagyon pontos volt, ha egy perccel később húztuk meg a harangot majd elment az esze. A 20-as évek végén ő volt a fertőtlenítő is a faluban, kapott ezért is egy kis pénzt, volt egy tanfolyamon is. Volt, Jiúslátó" is, ha levágtak egy állatot a hentesek, ő megnézte és lepecsélte.