Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

A szülei nem adták gimnáziumba, mert még arra is szükség volt, amit ő keresett, elment cselédnek, ő volt a legjobb tanuló az osztályban. Még a ruhát se tudták fizetni neki. Mikor én jártam, ketten jártunk be, a többiek ott laktak, összesen 11-en jártunk 40-42-ben a gimnáziumba, Mezőkövesdre 6-an. Tekintélye volt a diáknak. A gimnazisták együvé tartoztak. Szünetben mindig H.-éknál gyűltünk össze, ott volt a centrum, 3 gyerek volt onnan gimnazista. De bálban, sportban együtt voltunk azokkal, akikkel együtt jártunk elemibe. Volt Kat. Legényegylet — oda eljártunk mi is, téli időben, szünidőben vagy amikor itthon voltunk, havonta egyszer. A sportkörben együtt szerepeltünk versenyeken. A diákság vitte a pálmát mindenben. A nyári időben együtt voltunk, nem volt kimondottan kasztrendszer, nem különültünk el mi diákok az inas vagy gazdagyerekektől. Mezőgazdasági szakmát választott a mi osztályunkból öt, meg én akartam. Nem vonzotta a mezőgazdaság őket, inkább orvos, tanár akart lenni legtöbb. Negyedikes koromba, amikor beiratkoztam, akkor kaptam karórát. 1942. május 10-én volt a ballagás, én megsirattam, mert nagyon szerettem gimnáziumba járni. A gyerekeim is a mezőkövesdi gimnáziumba j ártak. Feleségem a polgári után 4 évig matyó ruhába járt, mert itt mindenki abba járt, nem volt hova menni szórakozni, csak a többiekkel és ha mindenki matyóba járt, ő is azt vette fel. Utána gazdasági iskolába járt Pécelre, ott volt 1 1/2 évig, de jött a háború, hazajött és férjhezment. A matyót akkor hagyta el, amikor a polgáriba ment, aztán visszavette. 8. Négyen voltunk testvérek, én voltam a negyedik a családban. A legidősebb bátyám és én köztem 21 év korkülönbség volt. A nővérem női szabó, a legidősebb bátyám tényleges katona, a másik bátyám Híradástechriik vállalatnál osztályvezető.