Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

akkor az út nem vót ére meg e, kikövezve, nagy sär vót. A réten jár­tunk, arra mentünk iskolába, arra gyöttünk hazafelé. Hat még akkor nem jártam iskolába, de nagyon jól vissza tudok emlékeznyi, mer aszongya, hogy: - Gyerekek, gyöttem hazafelé a kereszttő, előttem valaki fehér lepe­dőbe ment, oszt csak azt hitte, hogy felit szedem, felit ném. Felit szedem, felit nem. No, megállj izéljen még a büdös apád, hát majd én is megyek utánad. Oszt amőre a hatáíon ment körő, ő is felvette a fehér lepedőt, ő még azt hittem, hogy: Mind szedem, mind szedem, mind szedem. Mikor az illető elment, ő is elment haza. Aszongya bátya — mondom úgy előttem van, mintha | máma vóna — aszongya, hogy felakasztottam a szögre a lepedőt, alátettem egy zsíros edényt. Az reggelre teli lett tiszta vajval. Mondja a feleséginek, hogy: — No Verka, most mán ném lész szegénység! - Mér ember? — Nézze milyen nagy zsíros edény vajat hoztam az éjszaka össze. No lezárják a tetejit. Hogy mán most mán majd nagypéntek, nagyszom­bat, majd most mán jó ételt főznek, de hát vót amúgy is otthon nekik (. . .) Hát észreveszik áztat, hogy. . . szagolnak, büdös, büdös valami. Mondja: Szár szag ván. Felbontják a vajasedényt, teli vót szarvai. | Mer aki előtte ment az öregebb vót: Felit szedem, felit nem. . . Az jól járt, mer ami piszok vót, az lemaradt, de ami jó vót, az ráragadt a lepedőre és a tényleg vajé vált. De mivel hogy ő nem értett hozzá, ő mind szedte. Mindenféle piszkot, ami a határba vót. Úgy osztan még a jót is I elrontotta." (18) 2. Természetfeletti lények KÍSÉRTET 960 "Itt a sarkon, ahol Roziék laknak e, attó lejjebb, hogy elfordul az út, ott valamikor vót egy Mária szobor. Ott is kísértettek! Ott is kísértet­tek, úgyhogy mán este fiatal nagyon ritka vót az, aki elmert arra mennyi." (18) + A Kerekkötő és környéke : 902. 961 Mindenszentek este láttam egy, a temetőbe egy kutyát. Közelebb men­tem, látom, hogy nem kutya az, nagy reverenda libegett rajta. Fogtam egy követ, azt odadobtam, attól eltűnt. (19)

Next

/
Oldalképek
Tartalom