Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

Karancskeszi történetének főbb vonásai

Somos-Ujfalu, nyugoti részén Karancs-Berény, Bocsár-Lapujtő, Karancs-Apátfalva, Karancs-ala, déli végén Baglyas-ala és Salgó-Tarján helységektül koszorúzva. Nem fut messze, de hirtelen ormosodik, és emeltre nincs a' vármegyében mása. Mintegy közepe táján Bocsár-Lapujtő irányában ésppen szemközt Mocsáry Antal a' Nógrád leírójának sírhalmával, a tetőn szent Margit kisded temploma nagy búcsú-helye volt ez előtt 25-30 évvel a' vidéki népnek, melly azt még ma sem hagyta el, noha már csak meztelen tornya és hullongó falai állnak fenn. A' Karancs-keszi parochián, hova mint anyaegyházhoz K. Berény, Bocsár-Lapujtő, K. Apátfalu és K. ala fiókegyházak tartoznak, hét esztendeig és kilenc hónapig szolgáltam káplányképen." A karancsalji falucsoport kialakulásában tehát meghatározó tényezőként a közös parókia szerepelt. A századfordulóig, az első világháborúig igen lényeges volt nagyobb területek falucsoportokra való tagolódása, amely kisebb terület lakosságának szorosabb kapcsolatát jelentette. Az elkülönülő falucsoportok egyike volt az összefoglaló névvel "karancsalji vagy karáncsvidéki falvak"-nak nevezett szűkebb régió. Az ide tartozó falvak közel azonos földrajzi helyzetűek, ezért a karancsalji falucsoportot főként táji csoportnak nevezhetjük. Azt azonban, hogy mely falvakat is illethetjük a "karancsalji" jelzővel, nem is olyan könnyű megállapítani. Ennek legfőbb oka az, hogy Karancsalja fogalma történetileg változott. Mint láttuk, a múlt század első harmadában a Karancs hegy lábánál félkörívben elhelyezkedő falvak egyértelműen tájelnevezése volt. Ezen belül a Karancstól nyugati* eső falvak (Berény, Apátfalva, Karancsalja, Bocsárlapujtő) Karancskeszivel egyházi alapon szerveződtek csoporttá. Ugyanakkor 1890-ben PÁPAI Károly (1981) két "karancsaljinak" mondott falut, a Karancs két ellentétes lábánál fekvő Lapujtőt és Somosújfalut kereste fel a kutatásai nyomán. Az elnevezés tartalmában a legjelentékenyebb változást a salgótarjáni bánya- és iparvidék kifejlődése eredményezte. Ennek nyomán ugyanis a korábban egységes táji keretet a Karancs keleti és nyugati lába közé ékelődő iparvidék eltávolítja egymástól. Az ipari góc kialakulása főként a tőle délre eső falvak felé alakított ki erőteljesebb vonzerőt, s a nyugati karancsvidéki falvak lazább függésben maradtak tőle. Ezt az a tény sem módosítja, hogy 1920 után a korábban gazdasági, áruforgalmi kapcsolatok terén Losonc, Fülek felé orientálódó falvak egyértelműen Salgótarján vonzáskörébe kapcsolódtak. Ennek nyomán a századfordulótól kezdődően a karancsalji falvak szűkebb, belső körét Karancskeszi, Karancslapujtő (korábban Bocsárlapujtő és Karancsapátfalva), Karancsalja és Karancsság alkotják. E szűkebb régió viszonylagos egységességét a már említett vallási, gazdasági hatótényezőkön