Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A vontató ut

rokat, szőlőt stb. Munkájukhoz tartozott a folyómeder átvizsgálása „173 is. " Figyelemreméltó az a Dunakanyarból származó adat, mely szerint a vontató ut a kataszteri térképen is szerepelt. A Duna mellett, Szentendre sziget térségében húzódó vontató ut telekkönyvi betétben nem volt nyilvántartva, s külön helyrajzi számmal volt ellátva, mint ingatlanként nem kezelhető terület. Altalános és elterjedt szokás volt, hogy amennyiben a partmenti birtokosok a vontató útnak szolgáló sávot mezőgazdasági célra igénybe vették, beültették vagy bevetették: a vontatóknak joguk volt a vetésen keresztülhaladni és emiatt nem eshetett bántódásuk: "A cugjárás területe ugyan a parti birtokosok földjéből tellett ki, de a vizparton, a megszabott szélességben joguk volt a vontatóknak 174 végigmenni, akár volt rajta vetés, akár nem. " A vontató utak gondozásának szükségességét, karbantartásának jelentőségét - különösen, mint az állati erővel végzett folyami vontatás egyik alapvető követelményét — alátámasztják azok a tények; melyek szerint egyes szakaszokon éppen a vontató ut elhanyagolása miatt kényszerültek állatok helyett emberekkel vontatni. Feljegyzésekből tudjuk, hogy a XVII. században ". . . teljesen elhanyagolták a vontató utakat, s a bedőlt partokon a lovak nem tudtak járni. Igy 175 hát emberekkel vontatták föl a nehéz hajókat. " A már emiitett Walher igazgató 1773-74. évi jelentésében beszámol a Duna északi részén a vontatás akadályairól és megjegyzi: "... a Duna déli szakaszain a lóvontatás teljesen lehetetlen, emberi erővel történik a ^ 1,176 vontatás. " A vontató utak elnevezése meglehetős változatosságot mutat. Altalános a vontató ut, de elterjedt a ló járás, 1 ó j á r ó , * ^eset17 8 leg ló vágás, mely elnevezések egyértelműen utalnak a von-