Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

vanba beléptünk, volt négy tehenem, abból három ment be a téeszbe, kettő ment be, mert kettő itthon maradt, egy tehén meg egy tinó, egy nevendéket ugyi akkor meg kellett hagyni. . . Az egyik tehenet ugy hagyták meg, hogy a lyányom akkor már férjnél volt, igy maradt. Azóta aztán téeszbe vagyunk. Igy ment a gazdálkodás. Hát mondjuk, abba az ötvenháromtól kezdve hatvanig, nem panaszkodhatok semmit. Mer ott mindenkinek, aki nem röstellt utána járni, dolgozni szeretett, gazdálkodni, nem lehetett. . . Jó volt az mindenkinek. Ugy hogy én a magam résziről nagyon meg voltam elégedve. Mert szerettem utánajárni, meg utánanézni, hogy. . . De volt ilyen más is, akinek jól ment, A földem nagyon jó volt, nem is volt messzi egy se... Jutott a beadásba is, magunknak is volt elég. Én erre egyszer, azt is mondhatom talán, hogy rá is születtem, szerettem is csinálni, ugy hogy hát belejöttem annyira. Nagyon is szerettem csinálni. . Csak már most nem vagyok hozzá ember.