Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

lomáson voltam egy ilyen dizelszerelő tanfolyamon Piliscsabán, ott voltam hat hónapig, de nem volt róla papirom. . . Hát ugye már addig is értettem én a gépekhez, kocsikhoz, csinálgattam, ugye, hajlamom és ügyességem is volt hozzá, és hát ott elég jó eredménnyel is, de aztán, azért folytattam ezt a szerelési munkát, téeszeknél, gépállomáson, meg még a mai napig is, hogy ha nincs olyan sok munka a padon, akkor ha van egy motor, én azt, ha kedvem van hozzá, szivesen csinálom. , . Uzerabehelyezem. (Innen nősült, Milotáról?) Nem, a harmadik község. . . (A testvére szintén a téeszben van?) A testvérem a téeszbe van szintén. Szerette az állatokat nagyon, a lovat, ő fiatalabb korában kocsiskodott a téeszben. . . A mai napig is szereti, foglalkozik is vele... Én amúgy a jószágot szeretem megetetni, megitatni, ha nincs más, aki csinálja, de csak ugy alkalomadtán, máskor nem. ... A lány az most tanítóképzőn jár Nyíregyházán, a fiam az szintén ilyen mezőgazdasági gépszerelő, az itt dolgozik a téeszben. Egy műhelyben vagyunk. 17 éves a fiam, tizennyolc-tizenkilenc éves a kislányom. Nagyon jól érettségizett. Fehérgyarmaton-, hát éppen kitűnő nem volt, ezt nem mondhatom éppen, 4, 4 volt az érettségi bizonyítványa, és hát mindig az volt a vágya, kicsi korától, hogy hát ő tanítónő lesz. Hát ugye mink nem is nagyon ellenkeztünk, sőt, nagyon örültünk is neki, hogy tanul is, szeret is tanulni. Most hát meg felvették a főiskolára, és most már bent van a kollégiumban. . . (A felesége?) A feleségem, ő csak háztartásbeli. Hát ha van ilyen alkalmi munkánk, nyáron, hogyha van, hát szamócát szedni, télen dióverés volt a téeszben. . . Az ország területéről idevonták a diót, itt törték fel, és itt csomagolták, innen szállították külföldre. . . Idehaza sertéssel foglalkoztunk, hát van egy nagy fiaskocánk, a malacokat felneveljük, és egy bizonyos idő elteltével, hat-hét hetes korában eladjuk. Van amikor szerződésre adjuk el. . . Aztán abbul van a hizó, ugye. . . (És a tehén?) Asszony: Az a miénk. Mi nem szeretünk a tehénnel, fejni, meg... Asszony: Hát nekünk már nem is érdemes, nem birjuk mi már, hát tetszik tudni, ő is éppen nem bírja, mert csak kínlódik, akkor zúgolódik, meg nincsen ereje, tehetetlen... én is...