Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

oda mindig kellett valamennyi munkás. De ott nagyobb létszámú munkást nem tudtak foglalkoztatni sose. Kézi munkával, lapáttal meg talicskával, nagyobb munkáknál meg kordéllyal esetleg, de partvédelmi munkánál főleg talicskákat használtak. Hát még kisebb gazdálkodók is részt vettek ezekben a munkákban, de főleg ugye a szegényebb népek. De elmentek, emlékszem egy alagutépitésnél, nem tudom már, dédai, vagy hol is. . . ott több ideig ott voltak Milotáról is. Meg uradalomban, itt Fehérgyarmaton legközelebb, uradalomban végeztek nyári idénymunkát, de itt is a Klein Andornál, a faluban, a legtöbb szegény ember ide járt. Úgyhogy kora tavasztól késő őszig. Megkezdték kora tavasszal a kalászos növényeknél aszatolást, a szurókát igy kézi döfölővel tisztitották ki. Ide gyerekek is mentek, fiatalok, lányok, fiuk is, a nagyobbak, az idősebb emberek, férfiak vetni, kapálni, kaszálni jártak, ugye aratni, csépelni, betakarítani, ezek voltak a legnagyobb munkák, azt lehet mondani nap mint nap jártak. Most az öregek is elbeszélgetik nekem, hogy volt régen, három kilométert kell kigyalogolni a Klein Andor féle tanyára, minden nap gyalog mentek ki és gyalog jöttek haza is. (Mitől függött az: voltak olyan gazdák, akik inkább az állattenyésztést űzték, aprómagtermesztést, mások inkább gabonafélét termesztettek. Mitől függött, hogy ki melyiket választotta?) Hát úgy emlékszem, hogy mind a kettőt kellett végezni, a jószágtartást is, meg a növénytermelést is az akkori időben, mert nem volt stabil, nem volt biztos soha sem, hogy na most ez a termés állandóan biztosított lesz, ennek a felvásárlása, vagy pedig a jószágnak. De mondom, ez a jószágfelvásárlás mindig folyt ugye, mert a kiselejtezett jószág csak került mindig fel városra, vagy pedig ezek a maszek kupecek felvásárolták és elvitték, de nehéz volt például beütemezni azt, hogy hát na most már nem termelek, csak ezt a növényt, mert azért nem volt biztos száz-százalékig sohasem az az ár, nagyon hullámzó volt. 1930ban ugye, még úgy mondták akkor, boletta, avval kellett az államnak hozzájárulni a búza árához, mert annyira alacsony volt az ára. (Hol szerezték be az eszközöket, például az ekét, ilyesmit?) Hát még gyerekkoromba faekét használtak főleg, faboronát, vasszögekkel. Kifúrták a berenán a fogakat, ez másfél-két méter széles faborona, amibe körülbelül tiz-tizenkét fog volt egy gerendájába, lehetett vagy hét gerendája, azt három erős riglifa kötötte össze, és átfúrták a boronafognak a lyukat, majd a kovács, ugye, a kihegyezett megtüzesített fogakat beleverte a lyukakba úgy hogy hát feszesen álljon. 226