Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A tizenötgyermekes család

Az örömöket hozó napokat csakhamar a gondok váltották fel. Igavonó állatokat, a müveléshez szükséges szerszámokat kellett beszerezni. A grófnő állatai közül jutott ugyan, de ez kevés volt, ehhez még szerezni kellett. Gabonáért cseréltem lovat, disznóért kaptam szekeret és ekét, meg boronát. A tavaszi munkák nagy részét már a saját állataimmal és szerszámaimmal végeztem el. Ősszel és tavasszal még a grófnőnek vetettünk, a termés pedig már a miénk lett. A nagy táblákon lévő gabonát lábon mérték ki, mindenki a maga részét aratta le, illetve csépelte el. Emlékszem, nekem négy kat. hold búza jutott, s erről a területről 55 mázsa termést takarítottam be. Ebből 20 mázsát leadásba küldtem el, a többi megmaradt magamnak, a család kenyerének, és vetőmagnak. Négy évig gazdálkodtam önállóan, ezalatt nagyon szépen gyarapodtunk. Szereztem egy pár lovat, volt két tehenem és hét darab növendék állatom. Szivesen és örömmel dolgoztam, mert most láthattam munkám eredményét. 1949 őszén aztán annyira agitáltak, hogy beléptem a megalakult termelőszövetkezetbe. Őszintén mondom, nem szivesen tettem meg ezt a lépést, sajnáltam az állataimat és ingóságaimat, melyeknek annyira örültem. Kezdetben a munka is vontatottan indult, mert úgy gondoltuk, újra csak cselédek lettünk. A vezetés sem ment úgy, ahogy kellett volna, ezért sok veszekedés pattant ki a tagok között. A gépállomás és a szakemberek segítségével lassanként összerázódtunk a nekünk idegenekkel, s a munka minősége is javult, évről-évre. Mivel pedig már elmúltam 60 éves, a TSz vezetősége könnyebb munkát adott, nem kellett állatokkal vesződnöm, és mezei munkát végeznem. Éjjeliőr beosztást kaptam az istállóban, s annyi egységet számoltak el, mintha nehezebbet dolgoztam volna. Ebben nagy különbséget találtam a régi életemmel szemben, mert az öreg cseléd is úgy dolgozott, mint a fiatal. Akkor nem ismertük a könnyebb munkakört, mindenkinek a nehéz jutott. Az ötvenes évek végén le kellett bontanunk a lakásunkat, hogy nagyobb területe legyen a TSz lovainak. A kastélyban kaptam két szép szobát, konyhával és kamrával. 1966-ban azonban a kastélyt átvette a Műemlék Felügyelőség, s el kellett hagynunk a lakásunkat. Nem jártunk most sem rosszul, mert öregségünkre egy teljesen új, korszerű lakást juttattak számunkra: két szoba, fürdőszobával, konyhával és különálló kamrával. A községi tanács újíttatott fel egy régi épületet, s ebben húzzuk meg magunkat. Igaz, gyermekeink itthagytak bennünket, s csak a legfia-