Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

tünk Akasztóhegy alá, neki Ditrónak, hát a Maros mellett mentünk fel, lássuk, hogy egy ember lóháton jönn. Közelebb jön megismerem, hogy az apósom. Hát, mondom, jó apósom. Aszonygyák, ne törőggyék, a Maroson innen nem jön. Ha innen jön, a Marosba megfürdik. Hát meglátott, hogy a gépet vigyük, és vágtába jön arra a Maros martyára. Aszonygya, hova viszik a gépet? ! Mondom Ditróba! A gépet ne vigyék. Aszonygya Tót József a komám: a Maroson innen ugy jöjjön, hogy a Marosba megfürdik. Hát nem mert okvetetlenkedni, hanem megfordult és elment haza. Mi a gépet hazavisszük, s aszt monygya egy szomszédom, hogy a gépet vigyük oda, hozzok csépelni. Mondom, de hát nincs ló, aszmonygyák, hogy nem baj, négy ökröt fogunk be. Ugy is lessz, átviszem a gépet, a szomszédomhoz, Csiki Ignácnak hivták, a gépet szerelem fel. Valamijér haza szalattam, és apósom átal szekérrel. Meglátta, hogy a gép ott van Csiki Ignácnál s fel van szerelve, hát a lovakat megállította, és bement a szijazatot összeszette, és kivitte, föltette a szekérre, hogy szíjazat nélkül nem tudunk dolgozni. Ignác, mikor másodikot térte a szíjazattál, akkor meglátta, szalatt hátra, de apósom felült a szekérre, s nem vót ideje Remete felé megfordujjon, hanem felfele Ditró felé, hajtott föl. Egy felszegi fiatalember hozott rönköt az állomásra, s aszt kiájtotta Ignác, hogy Imre! Ne hadd, az a remetei ember a szijakot lopja el. Imre megálliccsa az ökröket s a lovak elejibe áll, s aszonygya, hólt! Ájj meg! Aszonygya apósom, hogy én magát nem ösmerem. Tedd le a szijakot, aszmonygya, mert ha nem, minnyár megesmérsz! Hát akkor a szijakot letette, Ignác összeszette a szijakot és vissza vitte a géphez. Erre apósom felment a csendörségre, s eljelentett, hogy én elloptam Várhegyről a gépet. A csendőrség aszt kérdeszte, hogy hát a vejinek része a gépbe van e. S aszonta hogy, fele az övé. Aszonygya, akkor nem lopta, me fele saját tulajdona, s a felijét majd megrokol. Ez a bíróság dolga. Béküjjenek ki a vejivel. Hát ugy is lessz. Lejő apósom, s bejön s hát fiam eggyezzünk ki. Mondom, hát véllem lehet. Nézze, hát amit nem osztottak el, felszámiccsuk, s az ott marad magánál, s amit itt keresünk, ebből engem kielégíti. Jó, aszonygya. Mondom, hónap reggel jöjjön át a két lóval, s én is akkor állítok két lovat, dolgozunk tovább. Ugy is lesz. Átal jön két lóval, én is állítottam két lovat, s befogjuk a gépbe, s csépelünk. Csépelünk Ditróba három hetet. Amikor már végeztünk, akkor a gépet hazavittem az én csűrömbe. Letettem, de a járgán ott maratt, Budai Lajosnál, me ott végeztünk a cséplést. Hát mi felmentünk Gyergyószentmiklósra valamit vásárolni, és nem vótunk odahaza. A gépet kihúzták, s elvitte fel, vót egy komája Ditróba, ahoz. S akkor elment a járgánét Budai Lajoshoz, Budai