Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

ződés. S a szerződés megirja, hogy mihez van jóga, s mihez nincs jóga. Mondom én nem bánom, ha koma asszonyához menyen is, csak a két edént vigye magával. Nahát erre kérem, megfordultam és eljöttem. Hát Szabó Lajosné még Levente ügyvédnek is fizetett száz lejt, hogy ingem hivasson oda, s jesszenek meg. Hát ugy is lessz. A biró elment vele, Szabó Lajosnéval az ügyvédhez, s ingemet az ügyvéd felhivatott. Fel is menyek. Széket ad, leülök. Szonygya, hát Küsmödi maga mért nem engedi, hogy ott Szabó Lajosné járjon? Mondom, hogyne engedem, a szerződés aszt irja, • hogy Csiki Alajos huszár jogot enged, Szabó Lajosnak, és annak minden jogutódjának, hogy Ditrópatakára két edénnel gyalog vizétt elémehessen. Tehát avval elémehet, de még mosni se mehet! Me nincsen kitüntetve, hogy vizétt és mosni. Tehát mosni kérem, keresse meg az utat, kerüjjön. Nahát kérem, aszmonygya az ügyvéd, me az ügyvéd aszonta mikor ott elbeszélték, hogy: ha egy kicsit bolond, akkor megengedi. S ha egy kicsit okos, nem engedi. Pedig, asztmongya, Bálint! ... Bálint! nem esett a fejire, hajjá! Nahát elégahozza, hogy mikor én eszt leattam, hát aszonygya az ügyvéd, ugye megmonttam? Mondom, jónapotkivánok ! Megfordultam és eljöttem. Nahát hazajövünk, hazajövök s hát az ügyvéd mit mondott neki, mit nem, aszonta Szabó Lajosné, hogy Bálint! én az udvarát nem érintem, hanem engeggye meg aszt, hogy hátul a csepegő alatt járjak el. Akkor maga a kaput bezárhassa. Mondom, én igen, de csak evei, amihez magának jóga van. S ugy, hogy elől kócs van. Az első kapunn, s maga es kap egy kucsót. S amikor elémenyen ki zárja, s amikor bejött, bezárja. Osztán igy vótunk kérem, nem tuttak véllem kimesterkedni. Igy vótunk, osztán következett az idő, hogy el kellett aggyam. Me vettem egy küső birtokot, s elattam s hogy kivágjak ki belőlle. Na, Felszegbe megvettem megint Köllő János Feritől. Az is, eggy rozoga ház vót réta, aszt is elhántam s ujat épitettem. Kérem s ott es az Isten megvert, me jöttek almájétt lopni. Gyönyörüszép gyümőcsös vót, hát én a mezőn csépeltem a gépnél háltam éccaka. Hát reggel mikor reggelit hoztak, hát aszonygya a feleségem, hogy no! aszonygya, a cigánalmát. . . nem es cigánalma vót, me édes Istenem mijén alma vót. . . küsasszonalma! Küsasszonora ért. Nohát meglopták. A fa ojan háromágú fa vót. S meglopták? S meg. S mondom, sokat vittek el? S aszonygya, elvittek két vékát, legalább. Mondom nem baj, me hónap éjjelre én hazamegyek. Nahát, haza is mentem. S lefeküttem. A konyhaablak alá, kanapéra, párnát tettem s oda ledőltem. Szép hódvilág vót, ojan mint nappal. Hát eccer nézek kifelé. S hát Kovács Lajinak a veje, jött almát lopni az anyósával s a feleségivei, átal jött almát lopni. De akkor a Mártonka ott fojt le, s én oszt kikötöttem ügyesen