Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

megfogta. Nahát, vitt le zsákokat, s egy zsákba a nyulat belétette. S a száját bekötötte, s ott vót egy nyári ház, s oda felakasztotta. A házba, a nyulat. Tehát, reggel, no! felszerelem a gépet, s megindittom, csépelni kezdünk, én etettem. S hát jő oda Küsmödi Tamás, aszmonygya, hogy Bálint! né, Köllő János nyulat fogott. Valahogy tojj ki vele. S mondom, hol van a nyul? S aszmonygya, a házba. A mondom Hompot Péternek, hogy jere Péter, mig én viszszajövök etess. Élmények bé, szépen a házba, s kisavanyodok én a nyúllal, s elviszem a kazajoknak a tusó végibe, s ott a nyulat megnyúztam, ügyesen. S a borit kitömtem szalmával. S a zsákba visszatettem, s oda felakasztottam, ahol vót. Hát oda tüzet nem lehetett tenni, me ugye szalmához közéi van, meggyúl a szalma, s szeles idő vót, hát Ditrópatakán tul vót egy ojan menedékes ódal, s oda tett Tamás bátyónak a felesége tüzet, főzött krumplit, me reggel aszt attak: krumplit túróval, s pálinkát. Nahát, én ügyesen elmentem oda ki, s a nyulat felszabdaltam, felszámitottam, hogy hányan vagyunk a gépnél, s annyi darabba. S nyársra huzatam, s ott a nyulat szép pirosra megsüttem. Nahát, reggeliztünk, áliccsam meg a gépet, s megállitom a gépet. Hát kirakják az ennivalót, iszunk pálinkát, s falatozunk. Mikor falatozunk hát, mondom ángyomnak, Küsmödi Tamásnénak, hogy maga mindenyik elejibe tegyen a húsból. Mindeggyik elejibe. Ez elejibe is tett, Köllő János elejibe is, mellettem ült Köllő János, mondom, hogy jó e János bá? s: jó biza, aszmonygya. Hát kacagnak a többik. Aszonygya eggy: Angi Emre, hogy: e hanemegyéb a magájé a nyul János bá. Hát árommal felszökik onnan, s benéz a házba, dehát látta, hogy a zsák fel van akaszva, s valami van benne, hát nem otta ki me aszt gondolta, hogy csak viccelnek. Visszajött, s ett tovább. Mondom, jó ugye János bá? S jó biza. S mondom, ugy egye, mint a magáét. Hát esmen felkel elmenyen, s kióggya s hát lássa, hogy ki van tömve a bőre a szalmával. Hát akkorát kárinkodott, visszajött. Mondom, még hónap reggel es eggyet fogjon. Az az ember ingemet többet sohase alhatott. Aszonygya, nagy ravasz vagy. Többet soha se alhatott. Igy jártam én Köllő Jánossal. No, elégahozza, hogy akkor én ahol laktam, hát eggy kicsit szük vót az udvar, kesken. Épitettem vót akkor egy hármasszobáju házat, s épitettem reja hat marhának istálót s csűrt, hogy bé lehetett rakni tizenöt terű szánát. Födél alá. Hát elégahozza, hogy Budai Lajos az öccsinek vett vót eggy portát, de csak egy ház vót épitve reja. S árubavette a lakást, odamentem, s kérdeztem, mit kér érte. S aszonta. hogy negyvenkétezer lejt. Mondom mit hagy ki belőlle? S aszonygya, ebből semmit se! Nohát, gondoltam, most mán az enyimnek kerülne gazda, hát itt né jó térhej van, s vala-