Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

halason is csak egy van,amit a Czirok Laci öcsém is leirt, a Sáfrik féle malom, adig adig közelget az ősz. már egy kevés kölese volt még az öreg gazdámnak, elmentünk egy szer csak ketten lekaszálni, egy kocsival mentünk, jó hűvös idő volt, adtak nekem is egy subát, mikor kiértünk, mindjárt neki fogtunk kaszálni, csakúgy lebbent rajtunk a suba, de le nem tettük,mert ugy meg hideg lett volna, este mikor már felhagytunk a munkával, mert maradt egy kevés, hamar tüzet gyújtottunk és az öreg főzni kezdett.egy kis bográncsba vizet tett fel,szórt bele kását és elkezdett nemsokára fórni. én csak raktam a tüzet, ő aztán elővette a fatálat,elővett egy kis darab szalonát,anál töbet sem láttam a házuknál sosem, azt aztán apróra darabolta a fatálba, a tapor (balta) nyelével össze törte, maszatolta a fatálba, akkor rá szedet a foró kása levéből,össze habarta és kész volt a leves, ami még a bográncsba maradt,a süreje, az főtt továb,még a levest meg ettük, nálunk már másként csináltuk vona, a szalonát meg sütöttük volna és ugy rá a levesre,ahány ház, annyi szokás, mondja a közmondás, ugy is van,a jó pap is holtig tanulj hát én is tanultam, de nem kérek belőle, mikor meg főtt a kása sóba,vizbe, akkor azt ettük meg, megvolt a vacsora, kint aludtunk a kocsi melett, én ugyan keveset aludtam, az őreg aludt mint a bunda, másnap aztán mikor felkelünk, jó dér lett, majdnem fáztunk, de azért hozzá fogtunk a kaszálláshoz, früstökre meg is lett, akor ettünk harmadnapos hajas krumli, kenyér és hal, a büdös, én azt nem ettem, nem jó volt, nem szoktam meg sose. azután felraktuk a kölest a kocsira és haza vittük, othon elcsépeltük szokás szerint a fa csikókkal. Néhány nap múlva bevonult visza a fiatal gazda.valószinü a korházba,mert még felvolt kötve a keze, kocsival vitték az álomásra. még egy hejen csépeltünk géppel valami ismerősnél, ez volt az utolsó dolgom, harmadnapra jött a hir, öszsze szedtek benünket,akicsak kint volt munkán, vonatra ültünk és vitt benünket vissza Novohoperksz városába, ott hagytuk a jó gazdákat, de már nem is bántuk, azt hittük mostmár vége a háborúnak,megyünk haza. 1916. október 26-ika, Demeter napja volt, elszaladt a nyár, itt az ősz, azután a tél. itt novohoperkszbe egy iskola féle épületbe hejeztek el benünket, voltunk valami kétszázan több szobában, elég jó hej lett volna,de csak a padlón aludtunk, amúgy nem volt hideg, itt voltunk körülbelül egy hónapig. /. . . / Az orosz nép viselet nem sokat különbözött tőlünk, már mint a ruha viselet, a férfiak hosszú derekú inget mindenféle szinben, a derekát nem kötötték be a nadrágba, hanem zsinoral, esetleg szijjal kötötték körül,ezt minden felé igy láttam, gatyás oroszt nem láttam, mind vagy pantalló vagy csizma nadrágot viselt, ha csizmába volt bármejik,a csizma húzót kihagy ta, szinte fülei vot-