H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

III. A MÉHES ÉS BERENDEZÉSE a/ A méhes Vidékünkön a méhes , mihes szénák napjainkban kétféle jelentése van. Egyrészt az épületet, hajlókot vagy lábakon nyugvó szint értik rajta, amely - ha mással nem, szalmával, náddal fedett féltetővel - a méhlakások védelmére szolgál, másrészt a területet, ahol a méhlakásokat szabadon, külön fedél nélkül helyezik el. Az utóbbira nem általános ez az elnevezés, a fogalmat sokan csak körülirják, s ezt mondják: a méneknél vagy a kaptáraknái . Nagykanizsa környékén - amint a történeti részben is láttuk - a méhlakások mindkét tárolási módja elterjedt, mindegyiknek ősi hagyománya van. A továbbiakban az alábbi kérdésekre szeretnék feleletet adni: Hol a méhes helye a telken, ill. a birtokon? Hogyan, milyen irányban helyezik el az egyedülálló méhlakásokat és a tartásukra szolgáló épületet, hajlékot? Miként védik az egyedül álló méhlakásokat? Melyek a méhlakások védelmére szolgáló épitmények, méhes

ek , méhházak különféle fajtái. A méhes helyének kiválasztása mindig nagy gondot okozott a méhésznek. Vécsy József igy ir róla: "... Nem választhat tehát okos Méhész Méhes helyet ott, a hol tavasszal későn megy el a hó, és a fagy sokáig tart, mert az iIly

er hideg hely. Itt a Méhek soha sem gyarapodhatnának, mivel s hideg az ő természetekkel ellenkezik. Nem választ nedves helyet is, mert a vizenyős és nedves helyen a lép hamar megpe nészesedik, és meg rothadj a Méneknek nagyon veszedelmes, meleg és száraz hellyet szereti a Mén, a hol a hó hamar fel olvad, és a fagy hamar ki megy a földből... Nem választ a okos Méhész Méhes hellyet ott is, a hol közel fát vágnak vagy kovátsolnak, vagy csépelnek, vagy kővel kirakott utsza