Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

P. Madar Ilona: Sárrétudvari hiedelmek 23

"Vót olyan babonás szokás, hogy levettük egymás kalapját, hogy tarka legyek a csikó." Mielőtt a csődörcsikót befogták, ajánlatos volt kiherálni. "A heréiést otthon végezte a herélő. A lovat dudvára vagy szalmára viszik. Nem szabadon, hanem ahun puhább. A feje bezabolázva van. Lenyomva, a négy láb összekötve, akkor kivágja a herét az ember, kiveszi, és akkor a csiptetővel összefogja, és másnapig nem szabad volt lefeküdni a lónak. Egy embernek ott kellett a faránál az ostorral állni. Másnap reggel kivették a csíptetőt, oszt lehetett jönni haza. Be lehetett fogni. A legtöbben nagypénteken heréltek, azért mert Krisztus urunkat nagypénteken feszitették meg és harmadnapra feltámadott, hát ez is meggyógyul harmadnapra, ugy gondoltuk." "Ha rosszul sikerült a heréiés, akkor butacsirás vagy komor lett a ló, avval nagyon nehéz volt aztán boldogulni. Nem lehetett többet segíteni rajta." Ha a csikót születésekor megetetik az orrán lévő léppel /kocsonyaszerü képződmény/, akkor olyan tüzes vérű lovat lehet nevelni belőle, hogy "nem tanálni párját". "Ha az anyaló nehezen löki el a poklát /remanencia seeundi naruma/, akkor a szomszédból kell egy félmarék szénát lopni, azt odaadni, az segit." Blléskor ritkán alkalmaztak beavatkozást, mert a ló jártas jószág volt, könnyen ellett, de ha szükség volt,akkor segítettek. "Megcsinálták az olyanok, mint Kaszás szomszéd, hogy megfordították a csikót az anyjába, ha tudták, ha nem, akkor farral lett. Megtörtént, hogy a lábára kötelet hurkoltak, és ugy kihúzták, még ezelőtt voltak azok a puha, vízhordó kötelek. Cigányok fonták azt, oszt avval húzták ki." A csikó születésével kapcsolatos hiedelem; "... ha a csikó születik elében, mint a kisliba kikelne, akkor nem lesz a libáho* szerencse. A csikó agyonrugja a libát." A csikó gyakran madár, egy-egy mesebeli lény, vagy