Pais Sándor: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 2.szám - A becsvölgyi gazdálkodás (Budapest, 1964)

III. Szántóföldi gazdálkodás

A mohar A mohar vagy muhar nyári takarmánynövény.Nyár elején vetik. Leginkább nyersen etetik, de szárogattyák is. A zabosbükköny Régen léndéknek neveszték. Kora tavassze vetik. Igen jő ződtakarmány. Ezeket a száhtőfődi takarmánynövényeket amennyiben szárogattyák, rendén haggyák. A csalamádé A vetéttkukoricát hijják csalamádénak. Nyárvégi és őszi ződtakarmánynak vetik ganajozott rozsfődbe. Az állatok istálón tartása teszi szükségessé, hogy minnél több szántói*ődi takarmánynövényt termasszenek. Legelő kevés van. A fődek trágyázására nagy szükség van. Itt a szálastakarmányokru szótunk csak. A répafélékrü majd később emlékezünk még. A szántóföld megművelése A termőtalajt az erdők kiirtásave nyerték. Az erdőtalaj sokáig termett ganajzás nékün is. Elősször az erdőfődet kapáve, de leginkább ritókapáve, vagy ha lehetett hát széles kapáve kapáták föl. Ez igén nehéz, lassú és fáraccságos munka vót. A második évén má rátértek a főd szántására. A szántás ekévé történyik. 4z eke A legfontosabb földmivelő eszköz. Az eke még a taliga összetartoznak. Aszt beszélik, hogy régén csak faeke vót. lias má faeke csak a múzeumba látható. Se igén sok eke van még, aminek a gérendője nyirfábu vagy esetleg bükfábu van. A fagéréndők kétfélék; egyenesek és görbegérendősek. A géréndőre van rászerevé az ekéfej, ami erős vas. Az ekefej, meg a gerendő is át van fúrva, azon négy át egy erüs vasszög, amin csavar van. Rászoréttya az ekéfej

et a gerendő-