Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

után a visszamaradt tarlót lekaszálták s a megszárított szalmás burjánt mint természetes rázottat takarmánynak készítették. Ennek a szokásnak őrzi írott emlékét a kadácsi számadásos jegyzőkönyv 1808-beli bejegyzése: "Anno 1808. Secundo pénz perceptum 3^- Buza Tarló kaszálásáért adta... stb." A hazahordott gabonát a csűröskertbe

, asztallábakra rakták. A vagyoni állás szerint - a cséphadaróval végzett lassúb és részletekben végrehajtott cséplés miatt - két-három asztaglábra rakták az évi termést. Szentmihályról 1789-ből egy adat szintén ezt erősíti meg: "...A Tsür megett a Tstir kert, ebben két asztag lábak. Aratás után a gabonát nem csépelték el azonnal és egyszerre. Rendszerint a cséplés több szakaszban történt. Ha a kenyérkérdés sürgető volt, akkor aratás után azonnal néhány kalongyát elcsépeltek. Későbbi időpontban került sor a vetőmag cséplésére s a módosabb gazdáknál még télen is vagy a következő év tavaszán is szólott a csűrben a cséphadaró. A kései cséplésnek is az írásos nyomai megtalálhatók. A csehétfalvi Libellus erre vonatkozó adata így hangzik:"Pro anno 1766 Buzaja termett az Ecklesianak Gel. 33. a melyből el tsépelvén Gel. 15 lött belölle metr. 6 a melyet el vetettek s a többi tsépeletlen." A kadácsi írott emlékből a zab csépelési idejére következtethetünk: "1769 Die 4Í- I bris, ... Zab termett Gel. 8. e még tsépletlen." 1770 Szeptemberéből ez olvasható: "Az 1769 évi 5 Gelimis buza elvettetett, melyből termett in Anno 1770 Gel 21. mely még tsépletlen." A termést követő esztendőbe való cséplésre világít rá a következő szentmiklósi adat: "1799. 3 tio De Frumento. A mult vizitatiokor maradott 40 kurta kalongya Ros el tsépeltetve....stb." A következő évekből is van egy hasonló adat: "In Anno 1806 termett 15 kalongja buza, mely asztagban konzerváltatik és marad a következő számadásra."^ Igen jelentős a következő szintén Szentmiklósról származó adai; mely a cséphadaróval történő cséplés e^jïk. munkaszakaszára a "hadarására, továbbá a kicsépelt kéve, illetve zsup kezelési módjára világít rá: "In Anno 1799 Buza termett kurta kalongja 33, ebből lett 24 véka. Bz marad ad futuram rationem és szalmájával edgyütt melly hadaratlan van."*^ A "hadarás" a cséplés munkamenetének utolsó fázisa, az, amikor a kévét kicsépelés után uj ágyasba rakják, megoldják s a cséphadaró oldalazó ütéseivel az ágyasról a csűr oldala felé "elhadarják",szalmává szétverik. A fenti adat arra világít rá, hogy a kicsépelt kévéket nem "hadarták" el, hanem zsup alakjában tárolták.