Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

árpát. Ilyenkor az árpát, zabot csépelik előbb. Ha asztagba rakott kévés gabonája is van a csépeltetőnek, akkor száraz időben inkább a vontatókat csépelik előbb. Az asztagot az esetleges nedves időre hagyják. Eső után ugyanis az asztag felső, vizes kévéit félrehányják száradni, s máris tudnak csépelni. A cséplés a következőképpen történik. A vontatókat az asztagosok adogatják fel a cséplőszekrény állásdeszkájára. Ezelőtt a cséplőgép mellett négy asztagos volt. Mindegyik dolgozott. Később a kévés gaznál két asztagos atta bele, a másik kettő pihent. A vontatónak gépbe adásával még több baj van, mint a kévével. Ezért itt minden asztagosnak dolgoznia kell, hogy jól haladjon a munka. Az első világháborúig a hosszúnyelű gyűjtő villa val adogatták fel a vontatókat. Mostanában vasvillát használnak, mert túlnyomórészt kévés gazt csépelnek, ahhoz pedig vasvilla kell. A vontatót favillával lehet csak jól feladni, mert az nem szórja úgy szét, mint a vasvilla. Legáltalánosabb az, hogy egy vontatót két asztagos adogat. Sokszor két vontatót kezdenek meg egyszerre, mert így nem kell egymásra várniok. A vontató tetejét — ha vasvillával dolgoznak — akkor ketten adják fel. Háttal állnak a cséplőszekrénynek. Két felől — nem egészen oldalt, kissé egymás felé fordulva — beleőtenek a vontató tetejébe. Szúrás után egyszerre, a fejük felett adják fel. Ügy is szokták, hogy amikor az első sor vontatót kezdik feladogatni, felmásznak a vontató tetejére. Ott kezdik meg, és onnan adogatják fel. így nem lehet rendes munkát végezni, mert mindig maguk alól kell a gazt húzkodniok. Később, mikor a vontató terül, inkább lehetne, de akkor meg nincs rá szükség. Vannak, akik nem szeretnek gebeszködni, ezért a vontató tetejét villával a földre lökik és onnan adogatják fel. A vontató mögé mennek. Villájukat beleakasztják a vontató oldalába. Azután a cséplőszekrény felé lelökik a vontató tetejét, így a feladni való gaz közelebb kerül a cséplőszekrényhez. A feladott gazt a gaszforgató veszi fel a villájával az állásdeszkáról, és továbbítja az etető felé. A gazforgatónak a fordítóvella a legalkalmasabb szerszám, mert a vasvilla könnyen megszúrhatja az etető kezét. A gazforgató régebben a következőképpen végezte munkáját. Az etetővel szemben állott. Rálépett az egyik lábával a feladott gazra. Beleöltötte a villáját, és ráfordította az etető egyik kinyújtott karjára. Mostanában a gazforgató a lába elé igazgatja villájával a gazt. Nem emeli fel, hanem villájával a padlón csúsztatja az etető felé. Az etető pedig a karjával nyúl érte. így nem halad jól a munka, mert a jól álló gazt is szétcibálja a gazforgató, s a dob nehezen veszi be. Az etetőnek nem szabad egyszerre a dobba engedni a gazt, hanem teríteni kell. Kezével szétcibálja a gazt. A szétcibált gazt tartja, hogy ne egyszerre kapja el a gép. hanem fokozatosan fésülje ki a kalászokból a szemet. A száraz, szétzilált gazt nem veszi be a dob. Ilyenkor az etető a markában levő hegyes fával segít. Amint a vontató tetejét feladták, a vontató derekát adogatják fel. Az asztagosok egy-egy csirkét öltenek villájukra, mert így kevesebb a hulladék. Ha a vontatókat nem kusza gazból rakták, akkor az egyes csirkék