Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

húzták, szemtolóval, kisgereblyével tolták garmadába (X. t. 6). Kistolóval körültolták a szemet, s a nagygereblye fogával a garmadához húzták. Az egyik ember a nyelét a vállához támasztotta, és az elágazásnál megfogta. Hátrafelé haladva húzta a szemet a garmadához. Társa a nyél két ágát alul megfogta és tolta. Segített a húzónak, s nem engedte, hogy a szem hátára vegye a gereblyét. A szem garmadába tolása után a szérű vékonyan tele lett terítve szemmel. A szérű szél felőli oldalán volt a tisztább, a másik oldalán a polyvásabb szem. Az elhagyott szemeket a garmada felé söpörték. A söprű előtt a vastagát kisgereblyével húzták a garmadához. Először a tisztább szemeket söpörték, s azután a polyvásabbat. A polyvás szemmel takarták le a garmadát. Ezért nem ázott be. Kérdő Ernőnél 1961-ben a garmada kerülete 7,65 m és a magassága 0,90 m volt. Ez kisgarmada volt. De volt 1,5 m magas is. A garmada elkészítése után sokan szempróbát csináltak. A garmadából falapáttal egy kevés szemet vettek. Fel-feldobták. A szem közül a polyvát kifújta a szél, s a tiszta gabona visszahullt a lapátra. A szemet a tenyerükre öntötték s mustrálgatták. Orosházán a szem összetakarításánál szemhúzatót és szemtolót nem használtak. A kocsival nyomtatásnál a gabona mindig a szérű közepére került. A garmada köralakú volt. Mivel nem lehetett nyújtani, magasabb volt, mint a lóval nyomtatásnál. Az összehúzásnál ökröket már nemigen használtak. Amikor a pusztán kocsival nyomtattak, az ökrösgazdák már csépeltek. Kisebb gazdaságokban nem is használták a szemhúzatót. A kinyomtatott szemet úgy takarították össze, mint a lóval nyomtatásnál (X. t. 5). h) Szórás Nem minden ember tudott szórni. ,,A jó szóró embör bele tud szórni a vékába" — tartják a pusztán. Vagyis a jó szóró mindig egy helyre szór. A szórásnál a szél parancsol. Ha jó szél fúj, sokszor két ember szór, ha gyenge a szél, egy is sok. A szél mutatta meg, hogy a szóró a garmada melyik részén állt. A szóró a szélnek egy kissé oldalvást helyezkedett el. A szélnek mindig érni kellett, különben nem tudta, hogy vessön. Saját bőrén kellett érezni a szél erejét. A szórónak mindkét kézre tudni kellett szórni. így bármely irányból fújt a szél, s a szóró a garmada bármely oldalán állt is, tudott szórni. Általában keskeny, hosszú, sekély falapáttal (XIII. t. 4) szerettek szórni. Ezzel nem lehetett sokat meríteni, s könynyebb volt szórni. Akkor haladt a szórás, ha négyen csinálták. A pusztán nem a garmadából, hanem a garmada mellől szórtak. A szömdúró szórás előtt vasvillával föllazította a garmadát, s a szóróhelyre dobott 4—5 villányi szemet. Ekkor megkezdhette a szóró ember a szórást. Azután a szemdúró folyamatosan dúrta a szemet a szóróig. Akkor vetette oda a szemet, amikor a szóró hajított. A szóró kissé messzebb állt a garmadától, hogy a szélnek legyen ideje a szem közül a szemetet kifújni. A szóró tulajdonképpen félig-meddig kitisztított gabonát szórt fel. így többet tudott egy lapáttal fölszórni. Ha nem volt külön szemdúró,