Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A köles termesztése

Régebben kizárólag kézzel vetették. Még a vetőgépek elszaporodása után is sokáig kézzel vetették. A kis darab kölesért nem volt érdemes a vetőgépet átalakítani, vagy kölcsönkérni. Ma is ez a helyzet. Nem minden vetőembör tud kézzel vetni kölest. A vetése nehéz. Síkos és kiszalad annak a kezéből, aki nem ért hozzá. Ilyenkor a magok csomókba esnek, s kelés után elnyomják egymást. A kölest nem lehet marokkal vetni. Vetése úgy történik, mint az aprómagvak vetése, vagyis három ujjal. A vetőkéz kisujja és neveletlenujja vetés közben becsukódik. Csak a vetésnél használatos három ujj merít, illetőleg markol. A vetése egyébként úgy történik, mint a gabonaféléké. A különbség csak az, hogy nem az egész tenyér, hanem csak két ujj terít. Azért is nehéz vetni, mert a terítések szélei nem látszanak jól. A szél is könnyen viszi. Az oldalozó szélnél különösen kell vigyázni. A laza sima talajon —• tarló vetésben — az elvetett magot fogasboronával belefogasolják, majd tüsökboronával elboronálják. Ha talajlazítás után vetnek, akkor a magot tüskeboronával boronálják a földbe. A boronát a szükséghez képest terhelik. Régebben henger csak kevés tanyában volt. Ahol volt, vagy könnyen hozzáfértek, ott használták. Ujabban sokan géppel vetik. A gépeket be kell állítani. A vetése úgy történik, mint más gabonaféle vetése. Vetés után tüskeboronával elsimítják s hengerezik. A köles szereti, ha kissé ritka. Nagyon bokrosodik, és a sűrű vetés a nyári meleget nem bírja úgy. A tavaszi vetés a sűrűséget jobban tűri. Ha a köles eleje megérett, akkor takarítani kell, mert könnyen szór. A köles fejében levő szemek nem egyformán érnek be. A teteje érik leghamarabb. Az alja és a sarjú (a tökéből fakadó szálon levő szemek) később érnek. Az utóbbival nem törődnek, mert ha arra várnának, akkor a szem legjavát elszalasztanák. Ha az éretlen szemre várnak, akkor kipörög, elszór a köles. Viszont az éretlen szem egyrésze a szalmában még beérik, másik része ocsúvá, lazává válik. A köles érését arról lehet megismerni, hogy a feje sárgul, s a szemei kemények. A szalma is sárgul, de nem nagy mértékben. Az is színt változtat, de nem annyira, mint a gabona. A köles beérését nem lehet úgy megvárni, mint a gabonáét. Harmattal érdemes vágni, mert ilyenkor kevesebb pereg. Ha túlérett, a szél a javát talpon kicsépli. A köles vágása úgy történik, mint a gabonaféléké. Miután a levágott kölest feltétlenül szárítani kell, általában röndre vágják. Ha a köles gazdag, nehéz a vágása, mert nyers a szalmája. A levágott rendek egy-két napig száradnak. Azután harmat után, teljes száradás előtt vellahögybe összeszedik. Favillával kévényi csomókba öszszegyűjtik. Ott is szárad. A villahegybe gyűjtött kölest kellő száradás után rudasba, vagy vontatóba rakják. Aki az elszóródástól jobban félti, az rudasokba rakja, és kocsival viszi be. A rudasokat úgy készítik, mint szénagyűjtésnél. Kint hagyják száradni. Mikor nyomtatni, vagy csépelni akarják, a kocsira polyvát terítenek, és azzal hordják be. A rudastól, kocsitól függ, hogy hány rudast raknak fel. A kocsit úgy rakják meg, mint szalmával, vagy szénával.